„Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

(Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 13. vers)

Volt egyszer egy mélyen vallásos halászember. Sokat imádkozott, olvasta a Bibliát, és igyekezett a környezetének is átadni a kapott áldásokból. Egy alkalommal ima közben egy különös késztetést érzett, Isten megszólította őt: - A kis tengerparti faluval szemben, ahol laksz, van egy kis sziget, azon a szigeten él egy remete, és én azt szeretném, ha elmennél és megtanítanád tutajt építeni.

Az emberünk elköszönt szeretteitől, fogta a kis csónakját, átevezett a szigetre, ám a tengeren hatalmas vihar támadt a csónak és a csomag jó része odaveszett, úszva ért partot. Mikor egy kicsit magához tért elkezdte keresni a remetét, ám mikor az észrevette őt, elszaladt. Ismét keresni kezdte, az megint elszaladt. Hónapok teltek el, mire sikerült megértetni a remetével, hogy ne féljen.

Majd évek teltek el, mire sikerült közös nyelvet találni, megbarátkozni. Megtanította a remetét írni, olvasni, házat és tutajt építeni, imádkozni is úgy, ahogy.

Egy idő múlva emberünk súlyos fertőző betegséget kapott és kétségbeesetten feküdt ágyában. Istenhez imádkozott a következő szavakkal: - Uram, most úgy érzem lezárul az életem és sajnos, nem tudtam eleget tenni a kérésednek. Nem tért meg a remete.

Ima közben ismét megszólalt benne az a belső hang, a Szentlélek hangja: - Én azt kértem tőled, tanítsd meg tutajt készíteni, ezt megtetted a többi az én dolgom.

Emberünk megpihent. A remete eltemette egy pálmafa alá. Majd épített egy tutajt és kievezett a szárazföldre, ahol nagy tanító vált belőle.

Mi hívő emberek, akik vágyódunk, hogy velünk is ilyesmi történjen, mégsem élünk át ilyen tapasztalatot. Miért?

Egyrészt, talán mert nem halljuk az Ő szavát.

Másrészt, mert nem isteni késztetésre cselekszünk, hanem csak úgy a saját fejünk után megyünk, és az ilyen vállalkozásaink bármily nemesek is, kudarcba fulladnak.

Harmadrészt nem hisszük el, hogy az evangélium munkája nem a miénk. Mi akarunk mindent megoldani, holott mi csak eszközök vagyunk.

Ma Isten arra hív, ha hallod az Ő hívását, késztetését, menj tedd meg, amit tőled kér, de ne többet, s hidd el a többit majd Ő megoldja.

Így bízd Őreá magad!