,,... imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." (Filippi 4:6)
Pál apostol természetesen tudta, hogy mit jelent aggódni. Tudta, hogy a hívő ember sem mentes az aggódástól, de megtalálta ennek a lehető legjobb ellenszerét. Kipróbálta, gyakorolta, bevált, és másoknak is ezért ajánlja.
Ebben áll az apostol hitelessége. Nem ránk akar sózni valamit, ami vagy bejön, vagy nem, hanem tudja, hogy működik, hatásos, áldásos következményekkel jár.
Az imádkozásról van szó. Az Isten előtti hálás szívű imádkozásról.
Ha valami aggaszt, akkor kezdj el imádkozni. Még pedig ne csak úgy a kéréseidet zúdítsd az Úrra, hanem előbb fogalmazd meg, hogy mi mindenért vagy hálás Istennek.
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.
Aki csak kérni tud Isten előtt, az hasonlatos ahhoz a gyermekhez, aki mindig mindent megkap, amit kér, de megköszönni nem szokott semmit. Ez egy hálátlan lelkület, amely önzőséget takar, mert csak azt várja, hogy állandóan adjanak neki, míg ő képtelen a legkisebb dolgot is adni, ez pedig a köszönetmondás, a hála.
Lehet, hogy nincs is ilyen gyermek a világon, de a tanulsága levonható számunkra ennek a gondolatnak: Isten elé nem csupán kérések garmadájával kell odaállnunk, hanem szívünk hálájával is.
Ha ugyanis nincs bennünk hála, akkor nem fog csökkeni az aggódásunk sem.
A hála ugyanis arról árulkodik, hogy észrevesszük, meglátjuk Isten áldásait életünkben, és nem felejtjük el megköszönni sem. Meglátjuk, tehát megtapasztaljuk, hogy Isten eddig is jelen volt életünkben, eddig sem feledkezett el rólunk, tehát ezután sem fog.
A hálaadással teljes kérés őszinte bizalomról árulkodik. Bízom az Úrban, mert már sokszor bizonyította, hogy bízhatom Benne, ezért hálát adok, és kéréseimet is ezzel a lelkülettel tárom eléje. Így szoktunk imádkozni?
A nap gondolata:
Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.
Kommentáld!