„Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: »Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.«”
Alighogy a tanítványok a kisgyermekeket és szüleiket visszautasították, mint akik alkalmatlanok Isten országának tagjaivá válni, máris szembetalálkoztak egy újabb dilemmával: mi van a gazdagokkal? Sikeres, megfontolt életvezetésük alkalmassá teszi őket Isten országának tagjaivá válni?
A gazdagok vára, vagyis ahol biztonságban érzik magukat, a vagyon, a pénz (Préd 7,12). Ez megfelelő oltalom, biztos támasz, de nem minden esetben. A betegségekkel, a halállal, a bűnökkel szemben nem hatásos, semmi ereje sincs. Kevesen, de vannak olyanok, akik ezt a „biztonságot nyújtó támaszt” feladják egy nagyobb és értékesebb kincsért, ami a Jézussal való járásban, életközösségben testesül meg. Ezzel szemben a tanítványok egyáltalán nem voltak gazdagok, mégis itt a földön akartak berendezkedni, hatalomra és befolyásra szert tenni (lásd Zebedeus fiainak kérését – Mk 10,35–45).
Le tudnál mondani mindenről, és csak a mindennapi kenyeret kérni Istentől (részlet a miatyánkból: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”)? Isten nem elvenni akar, hanem adni. Adni a mennybe polgárjogot, és ráadásul még a földön is eltart, gondoskodik rólad, ha rábízod magad. Kiben bízol? A búzaszem ha elhal, százannyit terem. Kész vagy erre?
Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...
(Bódás János: Lehetetlen)
Uram, tegye lehetővé a te kegyelmed, amit természetem lehetetlennek tart! Te tudod, hogy csak igen keveset bírok tűrni, s hogy csekély kellemetlenség is hamar kislelkűvé tesz.
(Kempis Tamás)
(Vasadi Teodor)
Kommentáld!