A nagy
skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a
titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott,
de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte munkáját, nem
igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy
tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár
Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje
arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá.
Aztán az asszony meghalt.
A temetés utá
n Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony
naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon
csak egyetlen sor állt:
„ Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.”
A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most
metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy
észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen
sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a
feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét.
A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni:
„Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.”
Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai
találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek
voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. „Bárcsak tudtam volna,
bárcsak tudtam volna” – zokogta.
Jane halála után Carlyle a közélettől visszavonult és nem nagyon próbálkozott az írással.
Mint
elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az ÚR, és mint ifjú
menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Egy rövid
szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek.
Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök
hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó URad.
Ézsaiás 54,6-8
Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden
napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te
osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt.
Préd 9,9
Forrás: Mai Ige - Bob Gass
Kommentáld!