Jézus szavai:  "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?  Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?  Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?  Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.  Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"  "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?  Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.  De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.  Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."Mt 6,25-34.

JÉGBEZÁRT VILÁG

Nézzétek az égi madarakat, Atyátok eltartja őket. (Mt 6,26)

Mintha egy jégbezárt világban élnénk, egymástól elszigetelten, elzártan, fáradtan, magányosan. Embertársainkhoz nincs, vagy már csak alig van szavunk, nem beszélünk, hallgatunk. Magunkba folytjuk gondjainkat, vegetálunk, siratjuk múltunk, jelenünk, félünk, s önmagunktól kérdezzük aggódva, vajon mit hoz a holnap. Ma engem is lehangol minden, még az eső is. A felhők bánatos szeméből könnyekként csordulnak a cseppek az ablaküvegen, és ez még fokozza váratlanul rám nehezedett szomorúságomat, és keserű bánattal önti el lelkemet. 

De egy szemvillanás alatt megváltozik a hangulatom, és mosoly költözik az arcomra, mert látom, hogy a házunk előtti füves részen, a szitáló esőben, a kicsi madarak milyen vidáman és gondtalanul csipegetik az elszóródott magvakat. Boldogok, mert, ha nem is tudják, de ösztöneikkel érzik, hogy nincs miért aggódniuk, hiszen a Teremtő gondot visel rájuk, ellátja őket enni, innivalóval, fészkeiknek nyugalmas, védett helyet biztosít, és fiókáikra is odaadóan figyel. 

Az eső lassan eláll, tisztul az ég és a felhők lomha mozgással tovaúsznak, átadják helyüket a sugarait bontogató, éltető Napnak. Isten érintését érzem vállamon. Ez a láthatatlan, megfoghatatlan kéz oszlatja el vissza-visszatérő kétségeimet és ad új reményt a szívemnek...

Imádság: Istenünk, köszönjük minden napra elégséges gondoskodó kegyelmedet, jóságodat és szeretetedet. Ámen.

Mennyei Atyánk új reményt ad a borongós időkben is. 

Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK A KOMOLY GONDJAIK MIATT AGGÓDÓKÉRT!