Jézusom!
Az ember
mélabúja
nagyra nőtt már
a végidő felé.
Nyugalmát
keresi,nem találja
Itt minden az
elmulásról
beszél.
Mint szélvész zúg
körülöttünk az ár,
világ baja a
csontunkig
hasit.
Benne élünk és
nincsen menekvés,
nagy a félelem,meg-megtántorit.
De aki Benned bizik,Rád tekint,
egy szebb világ mélységeit látja,
bár hordoz a szivében bánatot:
hittel tekint a Megváltójára.
Tenéküled hitvány az életünk
útjaink üres járatok.
Saját börtönében lelkünket
fogják nagy,nehéz bánatok.
S mint a vak Bartimeus ott,
a jerikói út porában,
kiáltozunk tehetetlenül
a ránk szakadt ijesztő homályban.
Óh,add meg nekünk,vakok gyógyitója,
látni Téged:az élő csodát,
s édes zokogással esni térdeinkre,
mig takarnak a jerikói fák.
Mert ott járunk mindennap keresve
lelkünkbe tévedt emlék -utakon,
s kiáltozunk:Dávidnak Fia!
Látni szeretnénk,segits Jézusom!
(P.Kovács Erzsébet verse)
,, Azután Jerikóba értek,és amikor Jézus tanitványaival és elég nagy
sokasággal kifelé ment Jerikóból,egy vak koldus,Bartimeus,a Timeus fia ült
az út mellett.Amikor ez meghallotta,hogy a názáreti Jézus az,igy kiáltott
fel:,,Dávid Fia,Jézus könyörülj rajtam!"Többen is rászóltak,hogy hallgasson
ő azonban annál inkább kiáltozott:,,Dávid Fia ,könyörülj rajtam!"
Jézus megállt és ezt mondta:,,Hivjátok ide!" Odahivták a vakot,és ezeket
mondták néki:,,Bizzál! Kelj fel! Hiv
téged!"Az pedig ledobta felsőruháját
felügrott és odament Jézushoz.Jézus
megkérdezte tőle:,,Mit kivánsz,mit
tegyek veled?"A vak azt mondta:,,Mester,azt,hogy lássak."Jézus ekkor
igy szólt hozzá:,,Menj el,hited megtartott téged."Az pedig nyomban látni
kezdett és követte őt az úton."(Lk.18:35-43.,Mt.20:29:34.)
:
Kommentáld!