Kedves testvéreim: már bizonyságtételem elején, kidomborodik előttünk, az Úr Jézus, helyettem, helyettünk való mérhetetlen szenvedése és kínos kereszthalála!

Lukács evangélista, olyan élethűen írta le, az Úr Jézus keresztre feszítésének szíveket megrendítő mozzanatait, mintha csak ő maga is, látta volna, ezeket a szenvedéssel telített mozzanatokat.

A Biblia: így örökítette meg számunkra, Lukács evangéliumának 18-ik fejezetében a 32 - 33. versben: a Golgotai véres esemény, egyik szomorú részletét. ,,Mert a pogányok kezébe adják és megcsúfolják, meggyalázzák és megköpdösik. Azután megostorozzák és megölik: de harmadnap feltámad."

Mindig megdöbbenek és elérzékenyülök, elszégyellem magam, ha drága Megváltóm megcsúfolására, megköpdösésére, megostoroztatására, és tövises megkoronázására gondolok.

Vajon mit szóltam volna én, ha kigúnyoltak volna, vagy leköptek volna? El tudtam volna viselni ezt, szó nélkül, miként drága Megváltóm? Vajon mi, kárhozatra méltó bűnösök, el tudtuk volna viselni szó nélkül, a megcsúfolást, leköpdösést? Ezt a szégyenletes megaláztatást?

Bizonyára, felforrt volna a vérünk, és haraggal, gyűlölettel, keményen viszonoztuk volna, ezt a sértő megaláztatást. Pedig minket méltán ért volna a megcsúfolás, leköpdösés, kárhozatra méltó, és velünk született, bűneink miatt.

Ám a mi drága Megváltó Urunk, ártatlan és bűntelen volt! De irántunk, bűnösök iránt való mérhetetlen szeretetből, és szánalomból, egy rövid időre, képes volt lemondani, örökkévaló fenségéről, dicsőségéről, hogy kiszabadíthasson minket, a sátán kárhozatos rabságából!

Drága Megváltónk, felöltötte magára, a mi emberi hústestünket, és abban: olyan mélyre alázta meg magát, hogy egyetlen bűnös sem lehessen, háta mögött, hogy így minden embert kimenthessen, a Sátán rabságából! És minden őszinte bűnbánó embernek, kegyelmet és bűnbocsánatot hirdethessen!

Minél jobban megismerem, a Golgotai véres eseményt, annál jobban látom meg, hogy a Golgota: olyan szent hely, amelyre csak, levett sarukkal léphetünk! A Golgotai esemény, napnál is világosabban bizonyítja, hogy milyen szörnyű és iszonyatos, az igazságos Isten szemében, a legparányibb bűn is! Mégis, minél nagyobb a bűn iránti gyűlölete, annál nagyobb viszont, a bűnösök iránti mentő szeretete, és kegyelme!

A Golgotai kereszt áldozatban, elégtételt nyer, Isten igazsága. Bár ez az igazság, mérhetetlen áldozatába került, a bűnösöket szerető Istennek! Egyetlen drága Fiának, Jézus Krisztusnak, bűntörlő drága vérébe és életébe! De a bűnre csábított emberiség megmentésére, nem adatott más lehetőség!

Ámde, a felolvasott igeversek utolsó félmondatából, csodálatosan ragyog fel Istennek, a bűnösök iránti mérhetetlen szeretete és kegyelme! Mely így hangzik:

,,De harmadnap feltámad"

Úgy ragyog fel előttünk, ez a félmondat, miként, zivataros sötét felhők elvonulása után, a kék égen felragyogó, meleg napsütés. Jézus Krisztus, dicsőséges feltámadása koronázza meg, a Golgotai nagy véráldozatot, az Úr Jézusnak, sátán, és halál feletti győzelmét! Ugyanis, ha a halott Jézus, a sziklasírban maradt volna, ha abból nem támadott volna fel, akkor, teljesen értelmetlenné vált volna, földre jövetele, és a Golgotán, bűnösökért bemutatott véráldozata!

Így pedig, a bűn által megromlott emberiség, egyetlen tagja sem láthatta volna meg, Isten dicsőséges örök országát! Pedig Ő azt, megváltott gyermekeinek készítette el. Jézus Krisztus, dicsőséges feltámadásának ténye, tette lehetővé, hogy mind azok, akik rádöbbennek, bűneik miatti, kárhozatos voltukra és szívük mélyéből megbánják bűneiket, és hit által elfogadják, az Úr Jézusnak, a Golgotán értők végbement áldozatát, azok ingyen részesülhetnek, Isten bűnbocsátó kegyelmében, és szeretetében.

Elhiszik, hogy minden megbánt bűnük, eltöröltetett, az Úr Jézus drága váltság áldozatában! És Isten, már úgy tekint rájuk, az Úr Jézuson keresztül, mintha sohasem vétkeztek volna! Bárcsak mind azok, akik ezt a szerény bizonyságtételt olvassák, mélyen szívükbe vésnék, hogy Jézus, már 2 ezer évvel ezelőtt, értük is, helyettük is elszenvedte, a bűneik miatti rájuk mért, halálos büntetést!

Mert bűnös ember, bűnös embertársát, semmiképpen sem tudta volna kimenteni, a Sátán, szorító rabságából! Erre csak a bűnösöket szerető Jézus Krisztus volt képes! De Ő: nem bűneink szerint, hanem bűnösöket szerető kegyelme szerint bánt velünk, mivel tudta, hogy nagyon is rá vagyunk utalva kegyelmére, mentő szeretetére. Tudta, hogy a bűnbeesés miatt mi vár, halhatatlan lelkünkre!

A bűnbeesés miatt, örökre ki lettünk volna zárva, az Istennel való örök, bensőséges kapcsolatból! És az örök kárhozat szörnyű sötétsége várt volna ránk.

És mégis, a 21-ik század embere, közömbösen, hideg közönnyel, utasítja el, Istennek feléje nyújtott ingyen való kegyelmét és szeretetét. A Sátán ugyan megengedi, hogy rabszolgái, a vallásosság színes mezébe öltözve, azt higgyék maguk felől, hogy képmutató vallásosságuk folytán, Isten előtt, igazaknak találtatnak?

Ámde ez, merő képtelenség. A Sátán, azt sem bánja, ha hisznek Jézusban, csak maradjanak továbbra is, abban a vallásos, szépnek tűnő mezben, melyet Isten, sohasem tud elfogadni! Nem elég, Krisztus mellett kardoskodni, és mégis világ szerinti életet folytatni. Csak is, a Krisztusban rejtőző embernek, van örök élete! Annak: aki felülről, Istentől született! Noé idejében is, csak a bárkában helyet foglaló 8 ember, maradt életben! A bárkán kívül levők, mind elvesztek a hullámsírban.

A mi nemzedékünk számára is, az Úr Jézus Krisztus, az a mentőbárka, mely most még nyitva áll, minden bűnbánó ember számára! Nem kötelező, de szabad, a bemenetel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy élet és megtartatás, lelki vonatkozásban, csak az Úr Jézus Krisztusban van!

A bűn miatt, halálba született emberiség számára, még adva van, a drága lehetőség, hogy a lelki halálból, át léphessen, a lelki életbe! Az Úr Jézus Krisztusban való hit által! Az üdvösségért, minden emberi igyekezet, jó akarás, vagy érdemszerzés, kiharcolása, teljesen ki van zárva. Akik ilyen módon akarják kiharcolni, üdvösségüket, minden fáradozásuk, kudarccal fog végződni.

Nekünk, el kell jutnunk, arra a felismerésére, hogy Jézus Krisztus, értem is, és helyettem is, önként vállalta a kereszt áldozatát, a Golgotán! Helyettem, verték arcul, köpték le, ostorozták meg, és feszítették keresztre! Értünk és helyettünk, vállalta a legnagyobb szenvedést, és a kínhalált! Hogy a benne való szilárd hit által, nekünk, kárhozatra méltó bűnösöknek, ne a kárhozat, hanem az üdvösség lehessen osztályrészünk, és így bemehessünk, abba a csodálatos örök nyugalomba, melyet Isten készített, az Őt szeretők számára!

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben