Joachim Patinir: Jézus megkeresztelése

1515-19, Olaj, fa, 77x60 cm, Kunsthistorisches Museum, Bécs

Keresztelő János a Jordán vizébe merítette a keresztelendőket. Az alámerítés jelképes cselekedet, "meghalást" és "feltámadást" fejez ki. Az "újjászületés" nagy belső átváltozását ábrázolja: meghal az "ó-ember" és feltámad egy "új-ember" (Róm. 6:3-8). A valóságban teljesen lemerítette János az embereket a meghalás jelképeként, és kiemelte a vízből, az újjászületésre utalva. Keresztelő János neve szó szerint is Alámerítő János. A jóval későbbi századokban alakult ki a fej leöntésének ábrázolása - ezt láthatjuk a képen -, miután a gyermekkeresztség gyakorlattá vált.

   Jézus is elment Jánoshoz, de ő először nem akarta megkeresztelni. Bűntelensége miatt nem is volt rá szüksége. Krisztus ekkor azt mondta:

   - "Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk" (Mt. 3:15). Jézus példaadása felhívás volt és üzenet az őt követőknek, hogy ők is betöltsék úgy, ahogy Jézus tette. A Biblia a tudatos megtérés utáni keresztségről beszél (Mt. 28:19).

   Mikor Jézus feljött a Jordán vizéből, "a Szentlélek mintegy galamb képében alászállt rá és megnyugodott rajta" (Mt. 3:16; Mk. 1:20; Lk. 1:21-22). Messiássá a Szentléleknek ez a különös cselekedete avatta. A Messiás szó jelentése: Isten lelkével felkent. Az Ószövetségben papokat, királyokat és prófétákat kentek föl olajjal, ami a Szentlélek jelképe. Nélküle ugyanis e tisztségeket nem lehet jól ellátni. Jézus a Szentlélekkel teljes pap, király és próféta egyaránt.

   Az Atya is megnyilatkozott égi szózatában:

   - "Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm" (Mt. 3:17). A paradicsomi bűneset óta az Atya "hozzáférhetetlen világosságban lakozik" az emberek számára, és az "emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja őt" (I. Tim. 6:16). Ez a tény azt mutatja, hogy Jézus által közelebb került egymáshoz a menny és a föld.

   Patinir idilli, szépséges tájba helyezi Krisztus keresztségének történetét. A háttérben emlékeztet János megtérésre hívó üzenetére. Éppen rámutat Jézusra és azt mondja: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29).

   A bárány Izrael áldozati rendszerében a főszerepet töltötte be. A Megváltóra utalt, és annak legfőbb cselekedetére: a keresztáldozatára. Az áldozatot végzők kezüket a fejére tették, ráolvasták bűneiket, ráhárítva a büntetést (III. Móz. 1:2-4; 3:7-8). A Szentháromság személyei a képen együtt jelennek meg: az Atya az ég felhőiben, a Szentlélek galamb képében, és Jézus, az Isten fia emberként megtestesülve./forrás:internet/