,,Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hűséges Isten"
(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. De nemcsak halálakor tette ezt. Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág). „Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! Jézus nem rendelkezett önmaga fölött. Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt. - Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében.

Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk. - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát. Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik. Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával. Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg. Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya,
Nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben győzve távozhatom innen.