Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.  A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá;  oda járultak hozzá, és ezt mondták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" - és arcul ütötték.  Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: "Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne."  Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: "Íme, az ember!"  Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg!" Pilátus pedig ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek."  A zsidók így válaszoltak neki: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát."  Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg.  Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy te?" De Jézus nem felelt neki.  Pilátus ekkor így szólt hozzá: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?"  Jézus így válaszolt: "Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne."  Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: "Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak."  Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek.  A húsvétra való előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: "Íme, a ti királyotok!"  Azok pedig felkiáltottak: "Vidd el, vidd el, feszítsd meg!" Pilátus ezt mondta nekik: "A ti királyotokat feszítsem meg?" A főpapok így válaszoltak: "Nem királyunk van, hanem császárunk!"  Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust,  ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek.  Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust.  Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.  A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust.  A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: "Ne azt írd: A zsidók királya! - hanem ahogyan ő mondotta: A zsidók királya vagyok."  Pilátus így válaszolt: "Amit megírtam, megírtam."

Magyarázat

Jézus Krisztust nagycsütörtök estéjén fogták el a főpapoktól küldött szolgák és fegyveresek Júdás árulásától segítve. Nagypéntek kora reggel (18,28) vitték Jézust Pilátus elé, aki a politikai és törvénybírói hatalommal, mint a római császár helytartója, elítélhette vagy felmenthette volna Jézust. Pilátusnak egyszeri esélye volt az életben, nagypénteken, hogy találkozzon és beszéljen Jézus Krisztussal. Valami rendkívüliséget észlelt, de tétovázott, ki-be járt, mosta kezét, végül pedig határozatlanságában engedett a tömeg és a zsidó vallási vezetők unszolásának. Krisztust megkorbácsoltatta, gúnyból királlyá karikírozta, majd kiszolgáltatta a zsidóknak, hogy feszítsék meg. Krisztus szava szerint Pilátus is csak eszköz volt az üdvtervben, akinek Isten megengedte, hogy elítélje a Fiút (11. v.). Mindezeknek meg kellett történnie. Imádkozzunk ma azért, hogy igazságszerető, bátor, gerinces gyermekei legyünk Istennek! Tudjunk dönteni és határozottan megállni minden körülményben az ige alapján Isten mellett: inkább hallgassunk és engedjünk Istennek, mintsem az embereknek (ApCsel 4,19-20)! Vigyázzunk, hogy vallási buzgalmak, népünk beteges szeretete ne vegyen erőt rajtunk! Magasztaljuk Krisztust, aki nemcsak a zsidók Királya, hanem az én és a te királyod, a mi Urunk és Megváltónk! 

(dr. Kis Juhász Vilmos)