Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
(János 13:34-35)
Sokszor érzem, milyen sekélyes a hitéletem és a körülöttem élő magukat hívő embereknek tartóké is. Nem merjük komolyan venni Jézus szavait. Pedig ismerjük, helyeseljük, de a megvalósításhoz gyávák maradunk. William MacDonald Az igazi tanítványság című könyvében a következőket írja:
Mi, keresztyének hajlamosak vagyunk annyira megfosztani igazi jelentésétől a krisztusi tanítást, hogy Spurgeon szavaival élve annyi sem marad belőle, amiből levesre futná egy beteg szöcskének.
Ahelyett, hogy szó szerint vennénk és alkalmaznánk, hatvanféle kiagyalt teológiai módszerrel magyarázzuk ki. Ezért óriási különbség van a manapság körülöttünk látható keresztyénség és az újszövetségi keresztyénség között.
A mai változat annyit jelent, hogy elmegyünk az istentiszteletre, ha kényelmesen megtehetjük, pénzt dobunk a perselybe, és Jézusnak adjuk üres estéinket.
Az igaz keresztyénség azonban radikális tanítványságot, áldozatos szolgálatot, az Isten Fia iránti teljes elkötelezettséget jelentő élet, melyben először Isten országát és igazságát keressük.
Szerinted van min változtatnunk?
A nap gondolata:
Hogy némelyek miért nem részesülhetnek Istennek bizonyos áldásaiban, annak oka abban a meg nem szentelt lelkületben rejlik, amellyel az áldást keresik. (Kroeker)
Kommentáld!