Bízz Isten Igéjében. Ne bízz az érzéseidben. Ne bízz a véleményedben. A pusztaságban csak Isten hangjára hallgass. Még a barátaidéra se.
Megint Jézus mutat nekünk utat. Emlékszel, hogyan akarta őt a gonosz csapdába csalni? „Ha Isten Fia vagy…” (Lukács 4:3, 9). Miért mondta ezt a Sátán?
Mert tudta, hogy mit hallott Jézus, amikor alámerítkezett a Jordánban: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3:17).
„Tényleg Isten Fia vagy?” – jött a kérdés. Azután pedig a kihívás: „Bizonyítsd be azzal, hogy teszel valamit:”
"Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré" (Lukács 4:3).
„Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez” (Lukács 4:7).
„Vesd le magadat innen” (Lukács 4:9).
Milyen furfangos kísértés! Az ördög nem tagadja Isten létét; egyszerűen kétségeket támaszt Istennel szemben. Elég az, amit Isten tesz? A földi cselekedeteknek – mint a kövek kenyérré változtatása, vagy a templom tetejéről való ugrándozás – ugyanolyan fontosságot tulajdonít, mint a mennyeieknek. Megpróbálja a bizalmunk forrását Isten ígéretei helyett a cselekedeteinkre áthelyezni.
Jézus nem dől be neki. Nincs semmilyen mennyei jel. Jézus nem várt égi jelenésre, egyszerűen az Igét idézte. Három kísértés. Három kijelentés.
„Meg van írva…” (Lukács 4:4)
„Meg van írva…” (Lukács 4:8)
„Megmondatott…” (Lukács 4:12)
Jézus fegyvere az, hogy az Írásokat idézte.
És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Máté3:17)
Max Lucado
Kommentáld!