Egy időben olyan munkahelyen dolgoztam,ahol a legtöbb munkatárs
fiatal volt,és nem régen kezdték vagy éppen készültek kezdeni a családi
életet.Amikor csapatunk két nőtagja teherbe esett,senki nem tudott róla,
mig csak meg nem látszott rajtuk,és többé nem lehetett rejtegetni.
Kicsit furcsáltam a dolgot hiszen mindketten kivántak gyereket,és semmi
szégyellnivalót nem láttam benne.Arra legalábbis nem láttam okot,hogy miért ne osztoznánk mi is ,a munkatársak a boldog várakozásban.
Egy reggel egy másik hölgy betelefonált,és értesitett róla,hogy kicsit késni
fog,mert orvoshoz kell mennie.Körülbelül két óra múlva széles mosollyal,
érkezett,és a következő bejelentést tette:,,Jó hirem van - terhes vagyok!"
Elkönyvelte a gratulálást és a jókivánságaimat,majd sorra vette a
munkatársakat,lelkesen mesélve a nagy hirt.
Ez a kis eset elgondolkoztatott.Az előző két munkatársnőm olyan nehezen
szánta rá magát,hogy elmondják nekünk is örömüket,de ez a nő egyszerű-
en nem birt hallgatni vele.Alig várta,hogy mindenki tudjon róla.
Vajon nem igy kellene tennünk nekünk is,amikor az Istentől jövő jó hirről
van szó?
Az Apostolok cselekedeteiben azt olvassuk Péterről és Jánosról,hogy
mindenhol hirdették és terjesztették az evangéliumot,megnyerve számos
lelket.A főpapnak ez nem tetszett,és megparancsolta,hogy ,,teljességgel
ne szóljanak és ne tanitsanak a Jézus nevében"(Csel.4:18) A két apostol
azonban Szentlélekkel telve,nem tudott nem beszélni azokról,amiket láttak
és hallottak(4:20),Minden tiltás ellenére egyszerüen nem birtak hallgatni.
Hát nem szánalmas,hogy mi ,akik szabad vallásgyakorlatu országban élünk
habozunk,amikor a jó hirről beszélhetnénk?Gyertek kérjük Istent,hogy
tegyen merésszé az Ő csodálatos tetteinek hirdetésére,bárhová is állit
szolgálni!
,,Úgy fénylik a ti világosságtok az emberek előtt,hogy lássák a ti jó
cselekedeteiteket,és dicsőitsék a ti mennyei Atyátokat."Mt.5:16.
Kommentáld!