Imádkoztál, és nem azt kaptad, amit kértél? Ezt sok ember megtapasztalja. Velem is gyakran így történt. Hol hibáztam?

Legtöbb esetben nem hibáztunk, csak más módon kaptunk választ imáinkra, mint amire számítottunk. Ezért úgy érezhetjük, hogy Isten nem létezik, mert nem válaszolt az imánkra. Ha egy másik ember érdekében imádkozunk valamiért, és mégis pont az ellenkezője történik, akkor azt különösen nehéz megérteni.

Istennek békés gondolatai vannak rólunk

Jeremiás 29,11-ben ezt olvassuk:

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.”

(„…hogy jövőt és reménységet adjak néktek” - norvég ford.)

Ez úgy tűnik, ellentmond tapasztalatainknak: Istennek békés gondolatai vannak rólunk, de imáink után nem kapunk békességet. Talán az indíték nem jó az imában, esetleg önzés volt abban, amit kértünk? Isten ebben az esetben sem változtatja meg felőlünk való gondolatait – békés gondolatai vannak rólunk, jövőt és reménységet akar nekünk adni.

Kérd Isten segítségét az imádságban!

Tovább olvashatjuk a 12-14. versben: „Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr…”

Jeremiás ezeket a szavakat egy fogságban lévő népnek mondta. Mi ugyanígy saját bűneink rabjai vagyunk. Mikor ezt a tényt beismerjük, akkor kereshetjük Őt, hogy adjon erőt megszabadulni a bűntől.

Gondolj csak bele, szabadok leszünk minden haragtól és ingerültségtől, és türelmessé válunk! Képesek leszünk segíteni másoknak, nem követelünk többé semmit családtagjainktól vagy másoktól.

Ellenkezőleg: szeretetet, jóságot mutatunk, és mások javát szolgáljuk. Tanuljuk meg, hogyan tehetjük ezt (egy másik jó kérés, amiért imádkozhatunk): nyelvünket ne szitkozódásra, átkozódásra vagy Isten és emberek hibáztatására használjuk, hanem csendesedjünk el, teljünk meg hálával és jó szavakkal! Sokkal nagyobb dicsőségre jutunk, ha nem élünk többé a természeti testünkben lévő bűn szerint.

Jövőnk és reménységünk

Jézus élte elsőként ezt az életet! Saját tapasztalatból mondja tanítványainak és mindenkinek, aki ugyanígy szabad akar lenni a bűntől: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” János 15,16.

Isten azt akarja, hogy gyümölcsöt teremjünk!

Ez a jövőnk és reménységünk.