Egyik barátunk történetét szeretném elmesélni nektek. Úgy beszélték meg a tágabb családjával, hogy a karácsonyi vacsorához ő gondoskodik a süteményekről. Mivel az illető hölgy szereti, ha rendben mennek a dolgok, mindig mindent időben megszervez.

Már két héttel karácsony előtt elment a cukrászdába, ahonnan a süteményeket szokta venni, hogy leadja a megrendelést. Hétféle pitét rendelt: két pekándiósat, két sütőtököset és három citromosat. December 24.-én még dolgoznia kellett, így munka után indult a cukrászdába a sütikért, ahová az édesanyja is elkísérte. Aznap nagy hó esett, és az egész városban megbénult a közlekedés. Mindennek ellenére a két asszony útnak indult. Éppen zárás előtt értek a cukrászdába, és amikor az ott dolgozó fiatalembernek átnyújtották a megrendelésről szóló nyugtát, ezt a választ kapták: „Sajnálom, a rossz időjárásviszonyok miatt azt gondoltuk, hogy már nem fognak jönni a megrendelt süteményekért, és mindet eladtuk. Nem tehetek semmit önökért."

A barátunk erre nagyon dühös lett. Már éppen elkezdte mondani az anyukájának, hogy hívja a tulajdonost, hogy jól beolvasson neki, amiért így elrontja a karácsonyát.

Mindeközben egy másik vásárló jelent meg a cukrászdában, aki akaratlanul is fültanúja volt a beszélgetésnek. Ez a hölgy nagy mosollyal az arcán így szólt az ismerősünkhöz: „Elvégre is karácsony van. Nem érdemes így felfújni a dolgot. Imádkozom, hogy sikerüljön megszerezni azokat a süteményeket."

A barátunk, még mindig feldúlva, ezt gondolta magában: „Hát nem érted? Nem az imáidra van szükségem, hanem a karácsonyi süteményekre!" De azért udvariasságból megköszönte a hölgynek a gyenge próbálkozást.

Amikor visszaültek az autóba, édesanyjának eszébe jutott, hogy egy másik cukrászdával még meg lehetne próbálkozni. A barátunk szemében nem tűnt jó ötletnek, mivel ez a cukrászda a város másik felében volt. Anyja unszolására mégis felhívta őket, van-e még sütijük. „Már csak hét piténk maradt, asszonyom. Két pekándiós, két sütőtökös és három citromos. Jó lesz?" – jött a válasz a vonal másik végén.

Szolgáljon ez a sütis történet emlékeztetőül most a karácsonyi készülődésben, és egész éven át, hogy nem kell idegeskedni, ha nem úgy mennek a dolgok, mint ahogyan eltervezted. Ne hagyd, hogy a kis dolgok elrabolják az örömödet. Minden egyes nap Isten ajándéka. Az élet túl rövid ahhoz, hogy negatívan sértődötten, keserűen vagy csalódottan éljük. Kezdd el hinni, hogy Isten irányítja a lépteidet. Hidd, hogy kézben tartja életed eseményeit. Hidd, hogy Neki megvan a megoldása a problémáidra. Őrizd meg a nyugalmadat és a hitedet, mert Ő megígérte, „hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik" (Róma 8:28, EF).