A Kármel ormán csendes éjszakán
Búslakodik a ma tanítványa.
Szorgos munkával volt keze tele,
Csak eredményben van nagy hiánya.
Míg mindenütt viruló élet pezsdül
Őrálló szíve búsan kesereg.
Odakint derű, kacagás az élet:
Az ő szeméből fájó könny pereg.
Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma nem lehetne?
Nem lehetne, hogy szent, apostolok
Tüzes nyelvekkel szólnak az igét,
És mint Jézusnak bizonyságai
Új életet vinnének szerteszét?
Nem lehetne, hogy bűnét bevalló
Sokaság gyűlne a kereszt köré?
Isten sátora leszállna dicsőn
A melletverő bűnösök közé…
Nem lehetne, hogy víz mozdulna meg
Fehérruhások serege fölött,
Timótheusok, Titusok, Pálok
Lennének a megváltottak között?
Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
/Békefi Pál/
SZENTLÉLEK, JÖJJ!
Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem Téged!
Gyújts fel szívem, oly sok, benne a vétek.
Cseréld fel erőddel erőtlenségem;
Jöjj és szentelj meg, csak ez a kérésem.
Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged!
Oly sokat szeretnék megvallani néked,
Hogy mindennap gúzsbaköt ellenségem;
De szentelj meg mégis: ez a kérésem.
Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged!
Segíts, hogy eszközöd lehessek néked.
Vezesse szent kezed minden lépésem;
Szentelj meg, Uram… és nincs több kérésem.
/Tamáska Gyula/
Kommentáld!