Kavics vagy gyémánt leszel?
„Kő vagy!
Heversz milliók között...
Létezésed jelentéktelen, szél fúj, víz mos, nap tűz, s te változol.
.Olyan vagy mint a többi, s mégsem hasonlítasz.
Erők alakítanak.
Rajtad múlik mennyire...
Erős leszel vagy víz mos el
Sorsod Tiéd.
Kavics vagy Gyémánt leszel?”
Ha
az ember lánya elhagyja a hatvanat, és visszatekint az emlékké
zsugorodott életére, rá kell jönnie, hogy nem az számít, amit eddig
elértünk, hanem az, amit eddig adtunk.
Ha
az önállóságba kirepült gyermekeink, nem a hibáinkat sorolják, hanem
szeretettel jönnek hozzánk, megadtuk nekik azt ami a legfontosabb, a
követendő példát.
Ha
a felnőtt gyerekeink szeretettel és vidámsággal tűrik el az öregkori
gyarlóságainkat, visszakapjuk azt, amit mi adtunk idős szüleinknek.
Ha az unokáinkat okos szeretettel nevelik, boldog elégedettséget kapunk cserébe a hajdani fáradalmainkért, a törődésért..
Hogy
kavics vagy gyémánt lesz az emberlánya, az valóban tőlünk függ, attól,
hogy mennyi szeretetet, gondosságot és példát adtunk, és hogy a tőlünk
telhető legtöbbet kihoztuk e az életünkből.
Bejegyezte:
Ibolya Jéga Szabó
Kommentáld!