Történet
egy asszonyról, akinek halálra ítélték a fiát. Amikor az édesanyja
meghallotta a halálos ítéletet, így mondta, ha mindenen keresztül is
kell mennie, elmegy a királyhoz, kegyelmet kérni fia számára.
Nem tudta megállítani senki, neki menni kellett és odaborult a király elé és azt mondta: - Király kegyelmezz a fiamnak!
A király kemény tekintet nézett rá.
- A fiad vétkezett. Bűnös, és a megérdemelt ítéletet végre kell
hajtani. Ezért holnap délben amikor megszólal a harang, a fiadat
kivégzik.
Akkor, így mondta az asszony, másnap délelőtt elindul fel a hosszú
lépcsőkön a toronyba egészen a harangig. Valami láthatatlan erő vitte
és irányította lépteit.Ez az erő a fia iránt érzet szeretet volt.
Felérve a toronyba két kezébe fogta a harang nyelvét, lefogta és
szorította azért, hogy a harang ne tudjon megszólalni.
A
süket harangozó húzta a harangot, de a harang nem szólalt meg, néma
maradt. Viszont az édesanya két keze eleven ronccsá lett. Akkor vissza
ment a király elé, odamutatta neki a két csonkot amely kezeiből maradt
és azt mondta:
- Király - a harang nem szólalt meg!
A király szeméből kiesett a könny .
- Asszony, a fiad szabad!
Ezen a történeten keresztül könnyebb megérteni, hogy mit jelent az
Isten szeretete. Jézusnak mennie kellett korbácsoláson, töviskoronán
keresztül, amíg oda nem tehette a két véres kezét az Atya elé :
- Atyám bocsáss meg nekik.
És az Atya megbocsát, mert Jézus megfizette az árat az én bűnömért, a te bűnödért és a mi bűneinkért.
Kommentáld!