Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.2Kor 4,16-18.
KERESZTYÉNEK SZENVEDÉSE
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk. (2Kor 4,17)
Sokan kérdezik: "Hol volt Isten szeptember 11-én?"
Isten gyermekei ebben a világban élnek, tehát osztoznak a szenvedéseiben is.
Szeptember 11-én Isten ott volt az áldozatokkal, reménységet adva a szörnyű körülmények között is. Nem Isten okozza az ilyen tragédiákat, mégis jelen van bennük.
Isten "nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket" (JSir 3,33).
Nem azért van éhínség, csecsemőhalál, rablások, betörések, lövöldözések és más hasonló dolgok, mert Isten elhagyott minket.
A zsoltáríró kijelenti: "Az Úr királyi hatalmával mindenen uralkodik." (Zsolt 103,19)
Isten semmilyen értelemben nem okozója a szörnyűségeknek, és nem leli örömét a nyomorúságunkban, viszont munkálkodik ezeken keresztül, hogy közelebb vonjon minket önmagához.
Isten szabad akaratot, és ezzel lehetőséget adott a döntésre. Választhatjuk a bűnt, de hozhatunk jó döntéseket is: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." (ApCsel 2,21; Róm 10,13)
Hamarosan a gonosz számára legördül a függöny, és akkor minden szenvedés és szomorúság véget ér.
Akkor majd meglátjuk a keresztyén hit végső célját: a közöttünk élő Krisztust, az eljövendő dicsőség reménységét (Kol 1,27).
Imádság: Urunk, ha nem is kerülhetjük el a szenvedést, te mindig adsz nekünk vigasztalást és reménységet. Ámen.
"Miután rövid ideig szenvedtetek, Isten maga fog titeket felkészíteni, megerősíteni és megalapozni." (1Pt 5,10)
Jim Brunner (Arizona, USA)
IMÁDKOZZUNK A KÉTSÉGBEESETTEKÉRT!
Kommentáld!