| |
Amikor
azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod,
emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?
Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?
Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd- gondolj
arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!
Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az
első szakításod- ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet
megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.
Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába,
elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem
tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe
léptél: mégis ott volt veled.
Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe
hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett,
végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb
félelme...emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott
lámpa nélkül elaludni...
Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét! Szeresd!
...mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod az elmulasztott szeretetet...
|
Kommentáld!