Amikor pedig Kéfás (Péter) Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem.
Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől.
Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott.(Galata2:11-13)
Nem feltétlenül rossz dolog, ha az emberek kedvében akarunk járni, azonban sokszor azzal szembesülünk, hogy nem tudunk mindig megfelelni mások elvárásainak.
A baj azzal van, ha elkezdjük megjátszani magunkat. Egyszer valaki azt mondta nekem: „Ha sokáig tetteted, akkor a végén magától is menni fog a dolog.” Ha így teszünk, akkor meghazudtoljuk magunkat, és nem vagyunk hitelesek. Jézus nem szereti a képmutatást.
A világ tele van képmutatókkal. Az emberek úgy tesznek, mintha boldogok lennének, miközben szánalmasan nyomorultak. Csak azért, hogy csodálják őket, vagy fenntartsák a hírnevüket, bevállalnak olyan munkákat, ami messze meghaladja a képességeiket, erejüket
. Az emberek rengeteg maszkkal rendelkeznek, és szükség szerint váltogatják azokat.
Ha nem vagyunk hűek magunkhoz, megjátsszuk magunkat és tettetünk, akkor ezzel nagy mértékben raboljuk meg magunktól az örömöt. Merj önmagad lenni!
Uram, tudom, hogy nincs időd a képmutatókra. Szabadíts meg attól a kényszertől, hogy mindig mindenkinek megfeleljek, és segíts a valódi önmagam lenni, akinek Te megálmodtál. Ámen.
Joyce Meyer
Kommentáld!