A zsákos emberek 

Sándor, József, Benedek, 

ők a zsákos emberek. 

Vajon mi van zsákjukban, 

s bízhatunk e hármukban? 

Sándor, József, Benedek, 

zsákban hoznak meleget. 

Ám ha száját nem jól kötik, 

a meleg biz` mind kiszökik! 

Szegény Sándor, bár cipelte, 

neve napján hideg lelte! 

Egér mászta meg tán zsákját, 

s elrágta a zsákja száját? 

József sem járt szerencsével, 

hidegfront jött heves széllel. 

Korán reggel fagyott nagyot, 

az ő zsákja léket kapott? 

Benedeknek zsákja lapos, 

holnap után semmit se hoz! 

Rosszul kötötte be száját, 

s elhagyta a meleg zsákját. 

Én bizony ezt másra hagyom, 

mert Albert napja ősszel vagyon! 

Nem hozhatok jó meleget, 

pedig napozni szeretek... 

Emőke, Gábor, Irénke, 

hoznátok meleget végre? 

Emánuel, válts meg minket, 

s te Gedeon, hozd e kincset! 

Ne érjen már ilyen szégyen, 

hogy meleghozó Hugó légyen! 

Ha más hát nem, Árpád apánk, 

zsákban hozd a meleget ránk! 

Szuhanics Albert 

Késik a tavasz 

Tavasszal a három barát: 

Sándor, József, Benedek - 

telipakolt három zsákot, 

s cipelte a meleget… 

Minden évben így volt eddig, 

de most – lássatok csodát – 

szőrén – szálán felszívódott 

ez a három jó barát. 

Sem a Sándor, sem a József, 

s ugyanígy a Benedek - 

nem hozott az idén semmit… 

de főként nem meleget. 

Fogunk vacog, ázunk, fázunk, 

didereg a sok madár… 

minden felnőtt, minden gyerek 

három teli zsákra vár. 

Nézegetem a naptárat: 

Sándor, József, Benedek… 

elmúlt már a névnapotok, 

itt lenne a helyetek. 

Mentovics Éva 

A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezülvén- ott feledkezett. 

Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték. 

-- Eriggy fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a lét lator! -- indította útba a harmadikat is az öreg Péter. De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kettő, mert a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek. 

Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből , de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert már nagyon jókedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk. 

Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt. Ezért mondják rájuk az ismert regulát, Mátyást pedig ezért tisztelték meg a jégtörõ névvel.