Gyakran gondoljuk úgy,hogy a magasztos,nagyszerű jótétemények tanusitják a legjobban felebarátaink iránti szeretetünket,és megfeledke-zünk arról,hogy az apró dolgok,gesztusok által is kinyilvánithatjuk szeretetünket.
Igen,apró dolgok által,mint például a beszédmodorunk.
Egy napon egy bölcs megkérdezte tanitványaitól:
- Miért emeljük fel a hangunkat,amikor haragszunk egymásra?
- Azért,mert elveszitjük a türelmünket! - jött az első válasz.
- De miért kiabálunk,hisz a másik személy közvetlenül mellettünk van? -
fogalmazta át a kérdést a bölcs.
- Hát azért,hogy biztosak legyünk benne,hogy meghallotta,amit mondani
akartunk.
A mester tovább kérdezett:
- Mégis,nem lehetne normális hangnemben beszélgetni ilyen esetekben?
A tanitványok erre a kérdésre is téves válaszokat adtak,ezért a bölcs nem csigázta tovább tanitványai kiváncsiságát,megoldotta a rejtélyt:
- Ime,a helyes válasz:amikor ketten veszekszenek,sziveik nagyon eltávolodnak egymástól.E távolság áthidalása végett kiabálnak az emberek
hogy meghallják egymást.Minél inkább haragszanak egymásra,annál han-
gosabban kiabálnak,hisz a két sziv közötti távolság is nagyobb.
Amikor beszélgetünk egymással ,ne engedjük,hogy sziveink eltávolodjanak
egymástól,ne ejtsünk ki a szánkon olyan szavakat,amelyek növelhetik
köztünk a távolságot,mert eljöhet a nap ,mikor akkora lesz ez a távolság,
hogy szivünk nem fogja többé megtalálni az egymáshoz visszavezető utat.
,,Erről ismeri meg mindenki,hogy az én tanitványaim vagytok,ha
egymást szeretni fogjátok."Jn.13:35.
Kommentáld!