Ki a magyar? Mi a magyar?
Amikor a nagyvilágban élő magyarokról mint népről szólunk, először is tisztáznunk kell: kit nevezhetünk magyarnak?
A magyaroknak nincsenek pontosan meghatározható alkati vonásaik, amelyek
alapján megkülönböztethetők lennének a többi európai néptől. Az
antropológusok azonban találtak olyan adatokat, amelyek arra utalnak,
hogy elődeink finnugor eredetűek, és kelet-ázsiai, majd török és iráni
népekkel is rokonságba kerültek.
„A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése” — vallotta kiváló néprajztudósunk, Györffy István.
Ha közelebbről megvizsgáljuk e közös lélek mibenlétét és természetét,
akkor fedezzük föl, hogy ezernyi összetevője van, s jó néhány forrásból
táplálkozik. A közös nyelv, a közös sors, a történelem, a közösen
formált hagyományok, szokások, a hitélet, a kultúra, a táj jellege, a
nevelés. Ám minden, ami lélek, egységes és oszthatatlan.
A nemzet: szellemi alkotás, történelmi sors, közösségvállalás és feladat.
Ha
külhoni környezetetekben utánajártok, fölfedezitek, hogy genetikailag
minden nép keverék. Az angolok ősei között például megtalálhatjuk a
briteket, a keltákat, angolszászokat, normannokat, vikingeket. A
spanyolok ősei között ibérek, latinok, gótok és mórok is vannak. A németek is elkülönülnek poroszokra, bajorokra, osztrákokra, szászokra stb.
Sorra vehetnénk így minden európai népet — s közöttük szinte sehol sem találunk genetikailag
(származás szempontjából) „tiszta” fajtát. Hódításaik, gyarmatosításaik
nyomán az angoloknak, spanyoloknak a tengeren túl kialakultak nyelvi
rokonaik: az amerikaiak, ausztrálok, argentinok, kubaiak és mások, akik a
19—20. század folyamán az önálló államiság és a nemzeti fejlődés útjára
léptek.
Szerteszét a világon mindenütt élnek magyarok. Magyarság azonban csak
egy van, s a magyar nemzet — mely e kulturális sorsközösségben létrejött
— egységes, bár részei a világon sokfelé élnek.
Kommentáld!