Te is észrevetted, hogy milyen könnyen megváltozik vagy elferdül a keresztény élet annak hatására, hogy kivel vagy együtt?
A legtöbb ember, aki egy társas közösség részét képezi, automatikusan bizonyos szerepet tölt be. Ez természetes és szükséges is, hogy az ember alkalmazkodjék a különböző embercsoportokhoz, amelyekhez tartozik. De hogy vagyok ezzel, ami a keresztény életemet illeti? Igazi és valódi-e a keresztény életem, vagy pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy alkalmazkodjam a körülöttem levő emberekhez?
Van értelme annak, ha azt teszem, amit az emberek elvárnak tőlem, ha Isten, aki a szíveket vizsgálja, bűnt és képmutatást talál benne?
„Nem fogják azt hinni, hogy valamit rosszul teszek? Mit fognak gondolni, ha ezt teszem?” Érzem, hogy milyen nyugtalan leszek, ha avval foglalkozom, amit az emberek tőlem elvárnak.
„Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” (Máté 23,28.)
„Te pedig a szívben levő igazságot kedveled” – mondja Dávid Istennek az 51. zsoltárban. Ebből látjuk, hogy Dávid szívében az a vágy élt, hogy teljesen tiszta legyen úgy gondolataiban, mint cselekedeteiben. Tudta, hogy nincs értelme képmutatóskodni Isten előtt, aki ismeri a szíve mélyén rejlő gondolatait is. Dávidnak fontosabb volt az, hogy mit gondol Isten a cselekedeteiről és rejtett gondolatairól, mint az, hogy mit gondolnak az emberek.
Lehetek az, aki vagyok, és szabadon tehetem azt, amit Isten vár el tőlem, teljesen függetlenül másoktól!
Ha tudom, hogy Isten akaratát teszem, gondolataim bármikor nyilvánvalókká lehetnek. Nincs mit rejtegetnem. Megszabadulok a nyugtalanságtól, és az emberek reakciója nem akadályoz engem. Lehetek az, aki vagyok, és szabadon tehetem azt, amit Isten vár el tőlem, teljesen függetlenül másoktól! Akkor igazi békességet és nyugalmat fogok megtapasztalni.
„Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (János 3,21.)
Karen-Birgitte Larsen
Kommentáld!