Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak,
hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad
neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz,
hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó
tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt:
bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.
A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár
felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan
nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan
mulatságos, mire a madár így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két
tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a
dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az
érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár,
mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét.
Kommentáld!