kisrégió  2012.10.17. | 07:50 Igaz ügyért küzdeni kötelesség – Régi álom valósult meg Kisperegen

Vasárnap délután a kisperegi református templomban igehirdetésében nt. Tóbiás Tibor György lelkipásztor a településen és környékén elesett 11 honvédnek állított emlékmű felavatása felvezetőjeként azokról az útjelző oszlopokról beszélt, amelyek nemcsak a sivatagban, a pusztában jelzik a helyes utat, hanem az életünkben is.

A jelzett utat segít megtalálni a temetőben megáldásra váró kopjafa is, amit azon hősök tiszteletére állítottak, akik életükben követték a helyes utat, arról a végveszélyben sem tértek le – a megmaradásunkért vívott mindennapi küzdelemhez erőt meríthetünk a honvédek kitartásából, állhatatosságából. Az igehirdetés végén köszöntötte a jelen lévő nt. Módi József esperest, nt. Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkipásztort, akit Molnár Csaba főgondnok is elkísért. A világi elöljárók közül kiemelte Bognár Levente RMSZ megyei elnök, aradi alpolgármester, Faragó Péter parlamenti képviselő, Bölöni György megyei tanácsos, Tóth Csaba egykori megyei tanácsos, Kovács Imre polgármester, valamint távollétében Nagy Sándor leköszönt polgármester nevét.

Kisperegen régi álom valósult meg azzal, hogy kopjafát állítanak az elesett honvédek emlékére – kezdte beszédét a temetőben állított emlékműnél nt. Tóbiás Tibor György lelkipásztor, aki a továbbiakban kitért az idősek között a honvédekkel kapcsolatban terjedt szóbeszédre, amely szerint tudni vélték, hol vannak még honvédek eltemetve, annak ellenére, hogy sok helyen eltüntették az ott elesett honvédek nyomait.

Kispereg magyarsága emlékezett rájuk. Az a nép és közösség, amelyik emlékezik, tudja, honnan származik és hova tart, az el nem veszhet. Hála jár mindazoknak, akik az emlékhely állításért közbenjártak, azoknak is, akik adakoztak vagy kétkezi munkájukkal járultak hozzá a felállításhoz. Az alkalomból kiadott Emléklapon az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet, az Aradi Szabadság-szobor Egyesület, illetve Németpereg Község Polgármesteri Hivatala mellett fel vannak tüntetve az adakozó vagy a munkájukkal hozzájárult személyek is. Emlék lesz az oszlop, az Emléklap, de az igazi emlék az emberi szívekben fog élni. Külön köszönetet mondott Lehoczky Ferenc mérnöknek, aki csapatával megépítette az emlékhely kőművesmunkát igénylő részét, Brittich Erzsébet képzőművésznek a csodálatos kopjafa kifaragásért.

Az asszonykórus vezetésével a jelen lévő közel 200 ember elénekelte a Szózatot, majd Lehoczky Attila történelemtanár ismertette azokat a harcászati eseményeket, amelyek az 1944. augusztus 23-ai román államcsíny következtében Dél-Erdélyben lejátszódtak, és amelyeknek a Kispereg környékén visszavonuló honvédek is áldozatul estek. Brittich Erzsébet ismertette az emlékmű művészi elképzeléseit. A mellvédre hasonlító betonfal a lövészárkot jelképezi, amelyiknek a fedezékében tartózkodtak a katonák. A fal szürke színe az elvesztett háború hangulatát idézi, rajta a fekete márványtábla a Deák Ferenctől származó idézettel: „Igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény”, alatta „A Magyar Királyi Honvédség Kispereg mellett 1944. szeptember 9. és 23. között elesett katonáinak emlékére”, az elesettek, „Bartal János, Cakó Sándor, Dubecz Ferenc, Farkas Árpád, Frantzer Mátyás, Molnár Antal, Nagy Kálmán, Sörös Károly, Szabó István, Szabó József és Takács Sándor”. Legalul: „Állította a Kisperegi Református Egyházközség” – olvasta Brittich Erzsébet, majd hozzátette: ketten az emlékmű helyén nyugszanak.

A továbbiakban részletesen ismertette a betonrész, majd a kopjafa szimbolikus elemeit. Utóbbiaknak a jó részét a magyarok az őshazából hozták, ezért a kopjafa a nemzeti identitás kifejezőeszközévé vált. A kisperegi kopjafáa formáját, szimbolikus elemeit a helyi viszonyok, az elesett katonák vallása, a haláluk körülményei által ihletve álmodta meg. Bognár Levente RMDSZ megyei elnök üdvözlő szavait követően a nem felejtésnek az ünnepét, az emlékezés példás összefogását méltatta, ami a kötelességteljesítés közben elhunyt nemzettársaink iránt nyilvánul meg. Nekünk, utódoknak kötelező az emlékezés azokra, akik egykor kiálltak a nemzetért. Helytállásukból példát kell merítenünk a közösség, az anyanyelv megóvásáért vívott küzdelmünkben. Kovács Imre polgármester nagy örömnek tartotta a lehetőséget szólni egy ilyen jeles alkalomkor, amikor fejet hajthatnak az elesett hősök kopjafájánál. Maga nem a halálukra, hanem a hősies küzdelmükre kívánt emlékezni: katonák voltak, akik tették a dolgukat, helyt álltak akkor is, ha ezért életükkel kellett fizetniük. Úgy érzi, mindnyájan katonák vagyunk, akiket az Úristen erre az őrhelyre állított, megbízott valamivel: védeni nyelvünket, nemzetünket és hitünket. Áldozatuk nem volt hiábavaló, ha mi is helyt állunk, ki-ki a maga őrhelyén.

Kocsik Imre iskolaigazgató a halállal szembeszállt hősök áldozatvállalását méltatta, ezért tisztelegnünk kell nagyságuk előtt. Miután nt. Tóbiás Tibor György lelkipásztor felidézte a hősök neveit, az egyházközség nevében Farkas Teréz főgondnok és Faragó István gondnok, a helybeli általános iskola nevében Kocsik Imre igazgató és Nagy Izabella tanárnő, az RMDSZ Arad megyei szervezete nevében Bognár Levente és Faragó Péter helyezték el az emlékműre a kegyelet koszorúit.

Nt. Módi József, az Aradi Református Egyházmegye esperese a Józsua könyvéből felolvasott igével és igemagyarázatával hívta fel a figyelmet az emlékezés fontosságára. Nemcsak a gyönyörű kopjafára kérik Isten áldását, hanem azokra is, akik emlékezni fognak. A véres, vesztett csaták után Isten segítségével sikerült talpra állnunk. Napjainkban nem véres csatákat kell vívnunk, de csaták ma is vannak, amelyeket Kisperegen, a megyeközpontban, de a fővárosban is meg kell vívnunk vagy vívniuk a közösségeinket képviselőknek. Győznünk azonban csak úgy lehetséges, ha hittel valljuk: mellettünk az élő Isten hatalma. Ő maradjon velünk, segítsen a ránk bízott helytállásban, mindig emlékeznünk Kisperegen és mindenhol hitben és szeretetben, az összetartozás áldott pecsétjével megjelölve. Ezt követően áldást mondott az emlékműre, valamint az emlékezőkre.

A kopjafaavató bensőséges ünnepség nemzeti imánkkal zárult, utána a református parókián üdítővel, kaláccsal vendégelték meg a híveket, a távolról érkezetteket szeretetvendégség várta.

Balta János
nyugatijelen.com