Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz Uram, mert elcsüggedtem... Uram, meddig késel? Fordulj hozzám Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! (Zsolt 6,2-5)
Sok embernek súlyos betegsége esetén az első gondolata: Mi rosszat követtem el? Miért büntet Isten?
Nem tudom, miért ívódott ez a gondolkodás ilyen mélyen belénk, de talán valamennyien mondtuk, vagy kérdeztük már ezt legalább egyszer.
Dávid sem volt kivétel ez alól. Isten azonban nem büntet azáltal, hogy betegséget vagy szerencsétlenséget küld ránk. Mégis gyakran ezt érezzük.
Kórházi látogatásunk során gyülekezetünk tagjai igyekeznek helyreigazítani ezt a gondolkodásmódot, amikor szembetalálkozunk vele.
Hiszen, milyen Isten lenne az ilyen? Nem olyan, amilyennek Jézus Krisztusban megismertük! Mivel azonban ez a természetes reakciónk, talán jó lenne szembenézni ezzel az érzéssel, hogy megszabadulhassunk tőle, és odafordulhassunk Isten megingathatatlan szeretetének és gondviselésének igazságához, amely jót, az egészségeset, a teljeset akarja adni.
Dávid kérdése: "Uram meddig késel?" - valójában a hit kifejezése. Hiszen amíg a mi küzdelmeink időtartama bizonytalan, Isten jelenlétének a valósága soha sem kétséges. Isten felénk való szeretete örökkévaló szeretet. (Zsolt 6,5)
Imádság: Drága Istenünk, harcaink között segíts emlékeznünk örökkévaló szeretetedre. Ámen.
Ha kétségeskedünk is Istenben, ő velünk van.
Dan G. Johnson (Florida, USA)
IMÁDKOZZUNK A SÚLYOS BETEGEKÉRT!
Kommentáld!