„Titeket pedig az Úr papjainak neveznek" (Ézs 61,6).
Ez az ígéret így, szó szerint Izráelnek szólt, de szellemi
értelemben minden hívőre vonatkozik. Ha kiváltságainkhoz méltóan élünk,
akkor utunkat világosan és félreérthetetlenül Isten fénye ragyogja be,
és az emberek meglátják rajtunk, hogy Isten kiválasztottai vagyunk a
szent szolgálatra, és az Úr papjainak neveznek bennünket. Bár ugyanúgy
végezzük hivatásunkat, mint mások, mégis egyedül és kizárólagosan az Úr
szolgái vagyunk. Krisztus által az élő lstennek végezzük szüntelenül az
imádság, a magasztalás, a bizonyságtétel és az önátadás szolgálatát.
Miután ez a legfőbb célunk, minden szórakozást átengedhetünk
azoknak, akiknek nincs magasabb elhivatásuk. "Hadd temessék el a
halottak halottaikat" (Lk 9,60). Meg van írva: ..Jelentkeznek majd az
idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat. és más népek fiai lesznek
fölműveseitek és szőlőmunkásaitok" (Ézs 61,5). Ők majd bajlódnak a
pénzügyekkel, megvitatják a tudományos kérdéseket, eloszlatják a
kritikusok vitáit, mi azonban teljesen annak a szolgálatnak akarjuk
szentelni magunkat, amely azokhoz illő, akik, miként Jézus Krisztus,
örökkévaló papságra rendeltettek.
Fogadjuk el ezt a megtisztelő ígéretet, amely egyben szent
kötelesség teljesítésére szólít minket, öltözzük fel a szentség
ruháját, és szolgáljuk így az Urat egész nap.
Kommentáld!