Kőbe zárt napsugár - borostyán

                            Gyógyító ásvány:



Az ókorban amulettként viselték

a borostyánt különböző betegségek elleni védelemre.

Agricola szerint a folyadékban (vízben vagy borban)

huzamosabb ideig tartott borostyán a folyadékot

gyógyításra alkalmassá teszik vérzések csillapítására

és hányinger kezelésére, valamint láz esetén.

A 17. században porítva és folyadékkal elegyítve

gyomorbetegségekre és emésztés elősegítésére javasolták használatát.

Lengyelországban napjainkban is használják,

őrleményét zsíros keverékben bőrösszehúzásra forgalmazzák.

Szeszben oldottan bedörzsölésre ízületi panaszoknál javasolják használatát.

Tisztító hatása miatt kiválóan alkalmas légzőszervi problémák,

asztma, hörghurut, szénanátha, megfázásos,

köhögéses tünetek enyhítésére csakúgy, mint a tüdő erősítésére.

Szintén tisztító, gyulladáscsökkentő és emésztést elősegítő hatása miatt

alkalmazzák anyagcsere problémákra, a máj, vese,

lép, epe megfelelő működésének elérésére.

Mozgásszervi problémák kezelésére is alkalmas.

Jótékony hatással van az ízületi, reumatikus, ínproblémákra,

váll-, nyak- és gerincfájdalmakra.

Elősegíti a sebgyógyulást.

Mindezek mellett támogatja az immunrendszer megfelelő működését,

a sejtek regenerálódását, a szervezet öngyógyító mechanizmusát.
A borostyán (szukcinit, gyantakő)

a szerves csoport ásványai között, a kőszénelegyrészek közé tartozik.

Szabálytalan, alaktalan (amorf) tömegeket, darabokat alkot.

Gyakran tartalmaz zárványokat,

sokszor épen maradt fosszilis rovarokat

(szúnyogot, legyet, hangyát, százlábút)

kisebb állatokat (gyík) növényi maradványokat,

melyek az értékét növelik.




Különböző ékszerek, faragványok, díszítőelemek készítésére használják.

Több módszerrel munkálják meg:

savval maratják, vésik, esztergálják, főzve hajlítják, lenolajjal ragasztják.

Az ókorban már ismerték .

Plinius História naturalis című fennmaradt enciklopédiájában

már szukcinit néven írt a borostyánról

. Gyakran előforduló ásványnak tekinthető



. Sok monda és rege kapcsolódik az ásványhoz,

Homérosz az Odüsszeiában sokszor említi.

Az ókorban a borostyánnak magas ára volt,

mert hittek viseletének gyógyító erejében.



Mesterséges úton 1881-ben készítettek

borostyánt törmelékből összeolvasztva és meleg sajtolással,

amit csak mikroszkópos vizsgálattal lehetett megkülönböztetni a valóditól.



Keletkezése:

A Pinus succinifer nevű fenyőfa megkövesedett,

megszilárdult gyantájából keletkezett.

A kutatások szerint ez a fenyőféle

az alsó oligocén földtörténeti korban

nagy területen borította erdőkkel a mai Botteni öböl,

Nyugat-Finnország és közép Svédország területét.

A borostyánok korát 50 millió évre becsülik.

Hasonló erdőségek voltak Litvánia, Lettország, Hollandia,

a Cseh-medence és Dél-Anglia vidékén.

Romániában felső oligocén korból származó nyomait találták meg.

Európa területén kívül borostyán gyantáját termő fenyőféleség erdői

elterjedtek voltak Szibériában, Japánban, Kínában, Indonéziában,

Burmában, Libanonban, Ausztráliában, Dél-Grönlandban.



Előfordulása:

Európa legjelentősebb előfordulása

Lengyelországban a Balti-tenger partvidékén,

mintegy 300 km² területen van.

Itt találták 1803-ban az eddigi legnagyobb példányt,

ami 7,5 kg súlyú és a berlini múzeumban gyűjteményében van.

Gdańsk vidékén a keleti-tengeri borostyánokat

golyókká alakítva nyakláncnak dolgozzák fel.





Oroszországban Szibéria területén több helyen vannak jelentős előfordulások.

Nagyobb előfordulások vannak Lettországban, Litvániában,

Ukrajnában és Spanyolországban. Romániában

Van borostyánváltozat melynek színe barnássárga

barna vagy tűzpiros de találtak vörös és fekete példányokat is.

Csehországban, Finnország több helyen és India tengerparti területein.

Olaszországban Szicília területén vöröses-sárga vörösbarna változata.

, az Egyesült Államok több szövetségi államában az atlanti parton,

Kanada területén és néhány afrikai országban.

Magyarország területén az ajkait borostyánféleség található meg



A borostyánt az asszírok az i. e. 10.században ismerték.

Az Északi-tenger és a Balti-tenger partvidékéről

borostyánút épült ki Laventén át a közel-keleti államokig.

Könnyű megmunkálhatósága és változatossága miatt

a kézművesek, szobrászok kedvelt anyaga volt:

domborműveket, tálakat, szelencéket,

apró figurákat készítettek borostyánból.



A híres szentpétervári borostyántermet eredetileg

I. Frigyes porosz király készíttette, és 1712-től rövid ideig

a berlini Charlottenburg kastély dísze volt.

Fia, I. Frigyes Vilmos

a mesés remekművet Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta 1716-ban,

aki a Pétervár melletti Carszkoje Szelóban található Katalin-palotába építtette be.







A második világháború során a nácik lebontották,

összecsomagolták és elrabolták a borostyántermet,

amely valószínűleg Königsberg (Kalinyingrád) angol bombázásakor pusztult el.

1979-ben elkezdőd a rekonstrukció 2003-ban fejeződött be,



A legszebb borostyánkő-gyűjtemény Gdańsk városában a Zöld Kapu.

Nagy és szép gyűjtemény található még

Oroszországban, Franciaországban, Angliában és Ausztriában.

A borostyán ma is kedvelt ékszeralapanyag:

brossok, fülbevalók, karkötők, gyöngyláncok,

szépen csiszolt gyűrűkövek és vésett medálok készülnek belőle.

forrás: szepkepek.bloglap.hu