Egyik napon a világ leggazdagabb embere elhatározta, hogy megvizsgálja alaposan a szegény embereket, és kiválaszt egyet, akit boldoggá tesz. Tizenkilenc évébe került amíg körüljárta a Föld minden zúgát. Találkozott ilyen meg olyan emberekkel. 

Az egyik férfi bankár volt, és mégis azt állította magáról, hogy szegény, a másik elnök volt, mégis földhözragadtnak mutatkozott be. Azután egy olyan nővel találkozott, aki a világ leghíresebb csillaga volt, és mégis arról siránkozott, hogy milyen kevés pénze van. 

Ez így folyt évekig, és minden második ember ugyanúgy ugyanarról panaszkodott. Egyszercsak egy jósnő kérte a gazdagot, hogy segítsen rajta, különben éhenhal: 

− Engedje meg, hogy beletekintsek az életébe, nem kerül sokba, csak egy kenyeret kérek cserébe! 

Az ember beleegyezett azért, hogy lássa milyen ez a féle koldulás. A jósnő tanulmányozta a tekintetét, a tenyerét, és ezt mondta: 

− Uram, egy nagyon okos és szorgalmas ember, aki mindenkinél gazdagabb a tudásának köszönhetően. De koldusként fog meghalni, és nem fog önre senki sem emlékezni soha. 

Ezt meghallván a világ leggazdagabbja, otthagyta a nőt, fizettség és köszönet nélkül. Tovább kutatott. Koldusok között keresgélt. Minden koldus pénzt kért, egyik sem kért élelmet, vagy ruhát. A pénzes ember, azért, hogy megmutassa a világnak, ő mennyire nagylelkű, mindegyik koldusnak a kezébe nyomott egy-egy összeget. Tizenkilenc évig mindenki, mindenhol csak róla beszélt és az ő adakozásairól – a tévé, a rádió, az újságok. 

Egyre jobban közeledett az a pillanat, amikor ki kellett jelentenie a világnak, hogy melyik szegényt teszi boldoggá.

Rátalált egy öreg hajléktalanra, aki nem kért semmit. 

− Nos, öregem, te mért nem kérsz semmit tőlem? Nem hallottál rólam? 

− Nem… Kellett volna? 

− A világ leggazdagabb embere vagyok. 

− Nem leptél meg, inkább azon gondolkodom, hogy mit keresel itt a hajléktalanok között? 

− Keresem azt az embert, aki megérdemli, hogy boldoggá tegyem. 

− És ki érdemli meg? Mitől különb egy koldus a koldustól? Talán abban, hogy egyikünk valamikor gazdag volt, amásik meg koldusnak született? Vagy abban, hogy egyikünk kevesebb pénzt kér, mint a másik, mégis gyakran sebet kapunk cserébe? Nézz körül, hisz te is ide kerülsz, mert téged jobban vezet az önzés és a nagyravágyás, mint a többieket, akik minket elutasítanak. És mégis mivel tennél boldoggá egy földöncsúszót? Pénzzel? Ha nekünk a pénz lenne a hatalom, akkor már rég nem lennénk itt, és dolgoznánk. 

− Mi van, vén trotty? Csak nem nevetsz rajtam?! Hisz mindenki a pénzt kéri és annak örül a legjobban. De neked nem adok semmit! 

− Sok szerencsét! 

Másnap hazaért a hosszú útról a gazdag. Kijelentette a világnak, hogy három szegényt választott: a leghíresebb csillagot, a jósnőt és az öreget. 

Miért? Szerintetek miért választotta a leghíresebb csillagot, hiszen nem is szegény? Miért választotta a jósnőt, aki kenyeret kért a rossz jóslatért? De miért választotta azt az öreg hajléktalant, aki megsértette a büszkeségét? 

Az világnak ezek a kérdések forogtak a fejében. A gazdag azt felelte, hogy csak három típusú szegénnyel találkozott. 

Megkérdezte a sztárt, hogy mitől lesz boldog. A sztár stúdiót kért és testőröket. „Megkapod!”-felelte a gazdag. A jósnő elismerést kért és kenyeret, amit később tapasztalt is. Az öreg azonban nem kért semmit. Erre mindenki figyelmes lett. 

− Valamit csak kell kérned! Mitől vagy boldog? Kapsz egy házat! 

− Nem kérem. Én így vagyok boldog, ahogy vagyok. Nekem nem kell ház, nem kell pénz, nem kell semmi, csak lelki nyugalom! A pénz nem hatalom, a pénz csak szenvedést és rohanást követel. Te nem vagy hatalmas! Te nem tudsz boldoggá tenni engem, mert csak egy RAB VAGY! 

− Próbáljuk meg! Áruld el, mitől lennél boldog, és megadom mindazt neked! 

− Valóban? Hát jó… Kérek az éhezőknek élelmet, a betegeknek egészséget, az árváknak szülőket, a magányban élőknek szeretetet, háború helyett békességet, és kérek HITET A HITETLENNEK!