Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!  (2Mózes 20:8)

Mai Igénkből kiindulva bizonyára többen arra gondolnak, hogy a magyarázat a káromkodás ellen emel majd szót.

Nos, valóban lehetne arról is szólni, de egy másik jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Először azonban arra kérlek, hogy olvasd el a következő sorokat:

KÖRBE-KÖRBE-KARIKÁBA…

A jó Isten áldjon meg! Összpontosíts a következő mondatra: „Isten akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az Isteni Kegyelem nem vigyáz rád.” Valami jó fog veled történni ma, valami hír, amire vársz. Kérlek, ne szakítsd meg. Csak 22 szó: „Uram, sétálj át a házamon és vidd el minden aggodalmamat és betegségemet, és kérlek, vigyázd és gyógyítsd meg a családomat, a nevedben.” Továbbítsd ezt 12 embernek, engem is beleértve. Az áldás jönni fog: új munkahely, egy lakás, házasság, vagy anyagi siker. Ne szakítsd meg, vagy ne kérdezgess. Ez egy próba. Életedben Isten számít legfontosabbnak? Ha igen, állj meg aközben, amit csinálsz és küldd el 12 embernek, most. Figyeld, hogy mit tesz Ő. A jó Isten áldja meg minden napunkat.

Nekem az jutott eszembe, miután sokaktól, sokadszor is megkaptam ezt a levelet és soha tovább nem küldtem, hogy komoly tévedésben lehetünk időnként az Istennel való kapcsolatunkban is. Mi is a gondom az előző levéllel? Az, hogy van benne olyan mondat, ami megáll a Biblia tanításainak mérlegén, de…

Például: Isten akarata tényleg nem vezet olyan helyre, ahol kiesnénk a kegyelemből. De senkinek nem ígért az Úr betegségmentes életet, vagy olyat, ha továbbküldünk akárhány embernek egy emailt, akkor valami elképesztő áldásban részesülünk! Ébredjünk fel! Ez butaság! Isten ilyet nem ígért senkinek.

Amit ígért – Igéjében – azt vegyük komolyan, és az áldások sem maradnak el, noha bizonyára nem lesz mindjárt kacsalábon forgó kastélyunk és milliós fizetésünk. De könnyen lehet, hogy később sem ilyen formában találkozunk Urunk áldásaival…

A nap gondolata:

A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)/napi ige és gondolat/