Két súlyosan beteg ember feküdt ugyanabban a kórteremben. Egyikük minden délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.

Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közel állt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, katonakorukról, nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablak mellett feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.

A másik ágyon fekvő embert egy idő után már szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett egymásba feledkezve, órákon át. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, a folyton fekvő beteg lehunyta a szemét, és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak mellett fekvő beteg a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő beteg nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek pedig csak teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér észrevette, hogy az ablak mellett fekvő beteg meghalt. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér elhelyezte az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult a beteg, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz! Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. 

- Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg napjaidat, melyek száma – bármilyen sok is jusson – véges.