Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
-
Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa
csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. –
mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal
később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte,
hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is
Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott
milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
-
Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek
a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De
akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos
emberekre talál.
Kommentáld!