„…senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott… De az Úr mellém állt…” (2Timóteus 4:16-17)
Olvasd el a következő szavakat lassan és figyelmesen:
„Amíg el nem kötelezem magam, mindig ott van a tétovázás, az esély a meghátrálásra. De abban a pillanatban, amikor végleg elkötelezem magam, Isten is mozdul, és események áradata veszi kezdetét. Mindenféle előre nem látható történések, találkozások, emberek és anyagi eszközök indulnak felém, amilyenekről soha nem is álmodtam.” Tehát kötelezd el magad!
Ha mások nem hajlandók veled menni, akkor az elkötelezettség azt jelenti, hogy egyedül is elindulsz.
Dániel egyedül étkezett, és egyedül imádkozott.
Illés egyedül mutatta be az áldozatot, és egyedül tanúskodott Isten mellett. Jeremiás egyedül prófétált, és egyedül sírt.
Pál azt mondta: „…senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott… De az Úr mellém állt, és megerősített… megszabadultam az oroszlán torkából.”
Az elköteleződés pontján – és nem hamarabb – Isten közbelép az érdekedben.
Amikor a három héber ifjú elkötelezte magát arra, hogy nem hajol meg a király bálványai előtt, Isten kihozta őket a tüzes kemencéből úgy, hogy még füstszag sem volt érezhető rajtuk.
Mindez még Nebukadneccarra is akkora hatással volt, hogy ezt mondta: „…nincs más isten, aki így meg tud szabadítani” (Dániel 3:29).
Téged mire hívott el Isten, mit gondolsz, mihez kell kezdened az életeddel? Engedelmeskedj Neki! Lépj hittel, és tedd meg!
Ha félsz, olvasd el ezeket a szavakat: „Inkább legyek hamu, mint por. Jobban szeretném, ha a szikra kiégne bennem, mint ha elfulladna és kiszáradna.
Az életem igazi feladata élni, nem csupán létezni. Ezért nem pazarlom a napjaimat arra, hogy megpróbálom meghosszabbítani őket. Ki fogok használni minden pillanatot.”
Forrás: Maiige.hu
Kommentáld!