Krisztus feltámadott!

Egy megható húsvéti történet.

Minap egy angol földműves beszámolóját olvastam:

"Feleségem Oroszországban született. Már több éve saját tanyánk volt Yorkshire környékén. Annak idején kerestünk magunknak egy bejárólányt, és a feleségem egy orosz bevándorló lányt szeretett volna alkalmazni. Húsvét előtt három héttel aztán sikerült találnunk egy körülbelül tizenhat éves kedves fiatal lányt. Szinte felüdítően hatott viselkedése a családunkra, kölönösen rám és feleségemre, mert bizony nem volt valami nagy békesség közöttünk.

Húsvét reggelén is rettenetesen összevesztünk. Egyik haragos szó követte a másikat, egészen addig, hogy már alig tudtam magam fékezni, hogy össze ne törjek mindent a házban. Így ültem ott a reggelinél ökölbe szorított kezekkel. Ahogy az ajtón kopogtak, felugrottam az asztaltól. De csak a leányzó jött be a tálcával a kezében miközben gyengéd mosollyal hozzá tette:

" - Krisztosz voszkrész!"

Leírhatatlan volt a különbség. Mindketten, a feleségem is, még én is, a haragtól vörös fejekkel, gyűlölettel teli szívvel és mellettünk a lány, békességet árasztva. Feleségem megfordult, kezeivel betakarta az arcát és sírni kezdett. Láttam a könnyeket a szemében, meglepődve a történteken, megkérdeztem:

" - Mit mondott a lány?"

Feleségem feltekintett - sohasem fogom azt a pillantás elfelejteni. Ahogy ránéztem, megláttam a pillantásában valamit abból a szeretetből, amit már évek óta nem tapasztaltam. Egyszerűen csak ennyit válaszolt:

"Krisztus feltámadott. Ezt mondta Anna!"

Hirtelen megértettem a kapcsolatot. Hiszen éppen húsvétot ünnepeltünk és ezekkel a szavakkal köszöntik az emberek egymást Oroszországban:

"Krisztus feltámadott."

Micsoda szomorú emlékeket kellett, hogy ébresszen ez az üdvözlet a feleségemben. Felismertem, hogy lélekben visszarepült egy már réges régen elmúlt időszakba. Szó nélkül hozzám lépett, kezeit a vállamra tette:

" - Sajnálom, drágám, kérlek, bocsáss meg nekem, ha tudsz."

" - Hogy én neked megbocsássak? Hiszen mindkettőnknek szüksége van a bocsánatra, nekem is."

El sem tudják képzelni, micsoda változást hozott ez a házunkba. Valóban, maga Krisztus támadott fel a szíveinkben. Feltekintettünk Rá és attól a naptól feleségemmel együtt elkezdtünk Neki szolgálni.

De talán túl sokáig tartana, hogy most mindent elmeséljek, ami azóta történt. Csak annyit tudok mondani, hogy ma a legboldogabb emberekhez tartozunk, és ezt csak azért, mert valaki a megfelelő pillanatban emlékeztetett bennünket arra a csodálatos jó hírre, hogy:

"Krisztus valóban feltámadott!"