A szél suhogva borzong

   az olajfa-lombokon.

   A kanyargós úton, által az erdőn

   tömöttsorú fáklyások jönnek.

   Testemet ételül adtam,

   véremet italul adtam,

   könnyel mostam meg lábaitokat;

   Mégis egyedül maradtam. ...

   Testvéreim, tanítványaim!

   Égignyúló kemény kereszten

   holnap megölnek engem!

   És ti alusztok, mélyen alusztok!

   (Dsida Jenő: Nagycsütörtökön, részletek)

   Jézus nem rejtőzött el az elfogatására érkezők elől, hanem eléjük ment, mert "tudta mindazt, amik reá következnek. ...

   Mondta nékik: - Kit kerestek? Azok pedig így feleltek:

   - A názáreti Jézust" (Jn. 18:4).

   - "Én vagyok." - hangzott a nyugodt válasz. Ekkor különös és megdöbbentő dolog történt. Jézuson egy pillanatra átvillant isteni dicsősége. A jelenlévőkön bénultság vett erőt és hátrahőköltek. Júdás azonban a megtorpanást el akarta hárítani. A megbeszélt jeladással közeledett Jézushoz. Nem lett volna már semmi szükség arra, hogy elárulja mesterét, mert Jézus eléjük ment, és meg is nevezte magát. Mégis megtette! Két, hozzáintézett kérdése utolsó segítségnyújtás volt Júdásnak, hogy megtérésre késztesse:

   - "Barátom, miért jöttél?" Mikor nem érkezett felelet, kimondta helyette az igazságot:

   - "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" Ez volt utolsó kiáltása Júdásért, de ő érzéketlen maradt.

   A fáklyafény bedönti

   az éj utolsó ajtaját:

   beront a szív sötétje,

   melyben izgágaság

   látszik nagy értelemnek

   s eszes fölénynek

   gyűlölet.

   Júdás elébe áll,

   ajkának rossz csókja lángol

   s fölsugárzik gyalázatában.

   (Vasadi Péter: A kertben, részlet)

   Anthonis van Dyck festményén ezt a "csókot" láthatjuk. A fáklya fénye Jézus arcába világít, amint Júdás hozzá hajol. Zilált, feszült hangulat uralkodik a képen. Péter a kép bal alsó sarkában birokra kel a szolgával, karddal akarja megvédeni mesterét, le is vágta annak fülét. Jézus azonban határozottan leállította heveskedését, sőt, meggyógyította a sebesültet. Nem is tudták felhozni ellene vádként kihallgatásai alatt.

   A krisztusi igazságnak nem lehet fegyver által jogot szerezni! Milyen megdöbbentő, hogy éppen ezt az eseményt használták fel Jézus tanításával ellentétben - oly sokszor a történelemben -, vallásháborúk igazolására. A csapat, az ezredes; a főpapok szolgái megragadták Krisztust és megkötözték. Elvitték Annáshoz, a főpaphoz.

   Vajon miért választotta ki Jézus Júdást, ha tudta, hogy elárulja?

Tudnunk kell, hogy a Biblia szerint Krisztus követésében soha semmilyen erőszak nem játszhatott szerepet.

Jézus azért fogadta el tanítványának Júdást, hogy biztosítsa számára a megváltozás lehetőségét! Sorsa bizonyítja, hogyha Isten mindent megtesz az emberi üdvösségért, akkor is van szabad akarata ezzel ellentétes utat választani. Júdás helyett többen is vállalták volna az áruló szerepét.

Voltak hamis tanúk is Jézus kihallgatásakor. Már voltak felbérelt emberek korábban is (Jn. 7:43), de a durva "bérgyilkosok" elálmélkodtak Jézus beszédén, és tehetetlenné váltak.

/a festmény:Anthonis van Dyck (1599-1641): Krisztus elfogatása

Olaj, vászon, Minneapolis Minnesota, Society of Arts/