Fizetés előtt van így az ember lánya… Ha nincs hát nincs, majd lesz. Na, de mi van, ha kell? Akkor keresünk. Elő az ezer táskát! Mindegyiket!

A fehér táskám aljában csörög valami. Huppsz, ezek a régi leszakadt karkötőm darabkái. Na, ezzel messzire nem megyünk. Miért is nem dobom ki? Semmit nem ér ugyan, egyszerű bizsu, de mennyire hűséges volt hozzám! S most, hogy gyógyíthatatlan, nem hajíthatom el… Na, sebaj, még van zseb ezen a táskán. Oldalt, s benn, jobbra-balra. Nahát!!!! Három darab tíz banis! Juhéééé! Ez már valami, kezdetnek nem rossz. Másik táska: a vidám, tarka csíkos. Ennek csak egy belső tere van, semmi zseb. De van benne egy euró! Igaz, ezzel sem megyek semmire . Nicsak! Egy sárgálló 50 banis! Már majdnem egy lejünk van! Lálálálálá! De szép az éleeeeet! Lássuk a színházbajáró táskám. Ez, kérem, úri táska, csili-vili es van az oldalán, s nem ám pántja van, hanem láncon csüng. No, lám, lám, ebben mit találok? Öt, azaz 5 lejt! Apám! Ez már gazdagság! Felbuzdulva a sikeren, sietve rántom ki a mindenes fiókot. A “mindenes” egy szebb megfogalmazása a kacatoknak. Kiborítom, s a gyermekemmel együtt turkálunk benne, szinte versenyezve kapkodjuk ki a tíz- és öt banisokat! Tele van az alja ezekkel, a végeredmény három lej! Kicsit táncra perdülünk, s egyikünk a konyhában, másikunk a fürdőben folytatja a kutlászkodást. Vigyorogva jön ki a gyermek a feredőből. Kezében kissé rozsdás 50 banis… Na de mit teszünk a helyébe? Merthogy eddig azt a célt szolgálta, hogy a fürdőkádból lassabban folyjon le a víz, megkímélve így az alsó szomszédot a kéretlen esőtől. Van egy szuper nagy gombunk! Az jó lesz… A konyhában eddig semmi… Utolsó ötlet: a kanalas fiók. Lehetetlen, hogy bármit is találjak, de megnézem. Kiemelem előbb a késeket, aztán sorra a többit. A kicsi kanalak alatt ott lapít egy tízbanis. Fogalmunk nincs hogy került oda. Na, még a téliruhás bőrönd van hátra. Első kabát: nincs zsebe. Második kabát: van zsebe, de csak egy rongyos színházjegy van benne. Harmadik kabát: nem hiszem el!!!! Két ötven lejes!!!! Gazdagok vagyunk! Szupergazdagok! Majdnem újgazdagok! Csak el ne bízzuk magunkat…! Irány vásárolni! Pásli, hamar, mert üres a hűtő! Sálálálá! Sálálálá!

( Tanulság: a jó Isten akkor is kiteremti, ha mi már nem bízunk a csodákban )