Látható és láthatatlan élet: János. 5, 24.

A Teremtő Isten, teremtményei között, csak az embert, ajándékozta meg, örökkévaló élettel. Azonban szomorú tény, hogy az örökkévaló életbe, az ember bűne miatt, beékelődött a halál. Amely mint fekete vonal, választja kétfelé az örökkévaló életet, egy rövid, látható, és egy láthatatlan, örökkévaló részre. A Biblia: úgy az Ó, mint az Újszövetségben beszél, a látható és a láthatatlan életről. És akik már hit által, nyertek betekintést Istentől, azok hiszik és tudják: létezik a látható és láthatatlan élet! És mivel ez a látható és láthatatlan élet, csak hit által fogható fel, ezért az emberiségnek, csak egy kicsi hányada hiszi és ismeri el, annak létezését. Mivel pedig, ennek az örökkévaló életnek, csupán csak parányi része látható, ezért, a legtöbb ember, el sem tudja fogadni, annak létezését, valóságát! Pedig ha ez az örökkévaló élet nem létezne, akkor: a Teremtő Isten hatalmán és igazságán esne csorba. Ez pedig, lehetetlen! Hiszen Isten, már a világ teremtése előtt tudta: a bűn belépése miatt, létezni fog a halál. mely fekete vonalként, kettéválasztja az örökkévaló életet, halál előtti és halál utáni életre. És mivel a bűn miatt: mi már Édenben, elvesztettük lelki látásunkat, csak a testi látásunk maradt meg. Mely eléggé szegényes és korlátozott, ezért csak azt tudjuk felfogni és megérteni, amit szemünk lát és kezünk megtapinthat. És mivel halálunk pillanatában, testi látásunk véget ér, Ezért, a nem hívő ember számára, a halál utáni élet, elképzelhetetlen, nem létező. Ámde az Úr Jézus, éppen azért jött le, erre a földre, hogy tanításával és élete példájával bebizonyítsa, hogy létezik és folytatódik, a halál utáni élet! Nos, ezt bizonyítják, az Úr Jézus szavai is, a János. 5, 24-ben: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van: s nem megy az ítéletre, hanem átmegy a halálból az életre” Ebben az egyetlen versben is van utalás, a halál utáni életre! Hiszen, Isten egyedüli célja az, hogy a saját képmására alkotott ember, a halálból való feltámadása után, nála, Vele élhessen örökké, dicsőséges örökkévaló, országában! Ha bár Isten, minden szépet és jót, megadott ahhoz, hogy az ember, halála előtti élete is, kiteljesedett, boldog és vidám élet, lehessen. Ahhoz azonban nem adott engedélyt, hogy az ember úgy rendezze be földi életét, hogy végleg, itt maradjon. De erre, ez az elmúló föld, nem is volna alkalmas. Isten pedig, aki jelen van a látható és láthatatlan világban, úgy alkotott meg minket, embereket, hogy biológiai testünk halála után, hallhatatlan lelkünk, egy örökkévalóságon át, Vele élhessen, dicsőséges országában! A látható és láthatatlan életet kettéválasztó fekete vonal, semmiképpen sem akadálya, örökkévaló életünknek. A halál ugyan lezárja testi szemeinket, de abban a pillanatban, megnyílnak majd lelki szemeink, és így, látásunk folyamatos marad, és soha meg nem szűnik. Az újjászületett hívő ember, bizonyos a felől, hogy létezik a látható és láthatatlan élet! De halála percéig, csak ez a szemmel látható földi élet, teljesedik ki előtte. A láthatatlan túlvilági életbe, csak parányi betekintése van, mégpedig a Bibliai ismerete alapján. A hívő ember számára, ennyi is elég. Hiszen a Biblia mind a 66 könyvében van utalás, a láthatatlan túlvilági életre! Hiszen a láthatatlan világ, Isten örökkévaló székhelye. Isten, láthatatlan lénye, betölti az egész világmindenséget! Úgy ölel körül minket, mint a levegő, melyet beszívunk. Ezért volna nagyon fontos, nem csak a hirdetett Ige, hallgatása, hanem a Biblia szorgalmas olvasása is. Hogy így, minél több ember megérthesse, hogy valóságosan létezik, a látható és láthatatlan élet! Szomorú tény azonban, hogy a legtöbb ember, nem hiszi el, hogy az örök életet kettéválasztó fekete vonal után, az élet: két irányban folytatódik: az egyik irány: Isten dicsőséges országa, a másik irány: a kárhozat. Azonban nekünk, még halálunk előtt, tudatában kell lennünk annak, hogy melyik irányban indulunk tovább, a láthatatlan élet útján! Mert irányváltoztatásra, csak halálunk előtt van lehetőségünk. A kegyelmes Isten, minden embernek adott időt és lehetőséget, megtérésre, újjászületésre! Atyai hívása, mindenden embernek szól! Ő senkit sem akar kirekeszteni, az örök élet, dicsőséges országából. de soha nem alkalmaz erőszakot, csak mérhetetlen szánó szeretettel hívja a bűnös embert, megtérésre, új örök életre! Amióta magam is, tudatában vagyok, a látható és láthatatlan életnek, egyre jobban fáj a szívem, azokért az emberekért, akik nem hisznek a túlvilági életben, és csak mesének, valótlannak tekintik azt. Akik minden szépet, jót, és értéket, ebbe a rövid elmúló földi életbe akarnak, beszorítani. Pedig ez a látható rövid földi élet, csak előíze, annak a csodálatos örökkévaló életnek, melynek szépsége és ragyogása, felülmúl, minden emberi képzeletet! A Jelenések könyve: nagyon szűkszavúan ír erről. A „látnok” apostol látta ugyan, ezt a gyönyörűséget és ragyogást, azonban gyarló emberi módon, képtelen leírni úgy, hogy az nekünk is érthető lenne. Ezért, meg kell elégednünk, ezzel a hézagos lelki tudósítással. Emberileg, lehetséges, hogy ha erről a csodálatos túlvilági életről, még többet érthetnénk és tudhatnánk, akkor talán még jobban fordulna az emberek érdeklődése, a láthatatlan örökkévaló, dicsőséges élet felé! A 21-ik században azonban, egyre kevesebb ember foglalkozik. lelki dolgokkal. Sokan, kezükbe sem veszik a Bibliát! Hallhatatlan lelkünk iránytűjét! Nem tudnak véglegesen elfordulni, a látható és kézzel fogható anyagi dolgoktól. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessék, megtérésre, újjászületésre van szükségük. mivel testi születésű ember, sohasem láthatja meg, Isten dicsőséges országát! Ahhoz, hogy azt meglássuk, újjá kell születnünk! Csak azok lehetnek Isten gyermekei, akik Tőle születtek! Az Úr Jézus pedig, második eljövetele alkalmával, csak azokat ragadja magához a levegőégbe, akik elhiszik, hogy bűneik miatti halálos büntetésüket, drága helyettesük: az Úr jézus szenvedte el, a Golgotán! És így ők, teljesen felszabadulva, halálos bűneik büntetése alól, Isten, boldog életű gyermekeivé lettek, és az örökkévaló mennyei kincsek, boldogszívű örököseivé.

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.