Álmomban látogatóban jártam egy Bölcs Embernél.Bekopogtam,hogy beszélgetni
szeretnék vele,ha van rá ideje.Ő elmosolyodott és igy szólt:
- Az én időm végtelen,mindenre jut belőle.Mire vagy kiváncsi?
- Az érdekelne ,mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt,hogy nem szeretnek gyerekek lenni,siettetik a felnőtté válást,majd
visszavágyódnak a gyerekkorba.
-Azt,hogy akár az egészségüket is feláldozzák,hogy sok pénzük legyen,
majd rengeteg pénzt költenek rá,hogy visszanyerjék egészségüket.
-Azt,hogy izgatottan lesik a jövőt,hogy megfeledkeznek a jelenről,igy az-
tán nemhogy a jövőt de a jelent sem élik meg.
- Azt,hogy úgy élnek,mintha sose halnának meg,és úgy halnak meg,mintha
sose éltek volna.
-Mit szeretnél,hogy gyerekeid mely tanitásod jegyezzék meg?
-Tanulják meg,hogy senkiből nem lehet kicsikarni a szeretetet.Hagyni kell,
hogy szerethessenek.
Nem az a legértékesebb,hogy mit szeretnénk az életben,hanem az,hogy
kik állnak mellettünk.
Tanulják meg,hogy nem célszerü másokhoz mérni magunkat,saját magunk-
kal szemben legyünk elbirálhatók.
Fogadják el,hogy nem az a gazdag,akinek a legtöbbje van,hanem az,
akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg,hogy csak néhány másodperc kell ahhoz,hogy mély sebeket
ejtsünk azokon,akiket szeretünk,ám sok-sok év kell ahhoz,hogy ezek begyógyúljanak.
A megbocsátást,a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni,hogy vannak olyanok,akik mélyen éreznek,de nem tanulták
meg kimutatni érzéseiket.
Meg kell tanulni,hogy bármit lehet pénzen venni,csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot,és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni,hogy az igazi barát az,aki mindent tud rólunk és mégis
szeret.
Nem mindig elég ha mások megbocsátanak,meg kell bocsátanunk magunk-
nak is.
Búcsúzóul megköszöntem szavait,Ő pedig igy válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál,mit csináltál,de arra emlékezni fognak,
hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük...
Kommentáld!