„…a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.” (János 13:16)
Egyik oka annak, hogy Isten Bemerítő Jánost választotta Jézus útkészítőjéül az volt, hogy ő alázatos volt.
Egyszerűen úgy mutatkozott be: „kiáltó hangja a pusztában” (Márk 1:3 NKJV), nincs fellengzős bevezetés, nincsenek hangzatos címek.
Sok figyelemreméltó szent élt már János előtt is, Jézus mégis ezt mondta: „… asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Jánosnál…” (Máté 11:11 RSV). Jánosnak nem volt titkos terve vagy felfuvalkodott énje; üzenete ez volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30).
John Barnett mondja: „A büszkeség az Istennel való versengés bűne… ez önhitté, önteltté, önámítóvá, magabízóvá, elfogulttá, beképzeltté, önelégültté, énközpontúvá, önmagad körül forgóvá és öncélúvá tesz.
Emiatt nem lehet rád számítani, mivel senki sem mondhatja meg neked, mit tegyél… szeretetlen leszel, hiszen nem fogsz áldozatot hozni másokért…
taníthatatlan leszel, mert téged senki sem javíthat ki…
versengő leszel, mert mindig megpróbálsz túltenni másokon.
Az alázat azt jelenti, hogy nem mindig téged kell, hogy megkérdezzenek, nem mindig rád kell emlékeznie mindenkinek, és nem mindig fontos, hogy észrevegyenek… hanem te keresed, hogyan tudnál másoknak szolgálni.
” Valaki megkérdezte Hudson Taylort: „Tudatában van annak, hogy Isten milyen nagyban támogatta önt a kínai misszióban? Nem hiszem, hogy lenne más ember, akit nagyobb megtiszteltetés ért.”
Taylor így válaszolt: „Én nem így látom. Azt hiszem, Isten olyan valakit keresett, aki elég kicsi és elég gyenge ahhoz, hogy ha őt használja, akkor a dicsőség egyedül az Övé legyen… és engem talált.”
A lényeg: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Péter 5:5). Tehát légy alázatos! /mai ige/
Kommentáld!