Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.
(1 Péter4:10)
Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű legyen. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy nagyszerű feleségek, anyák, varrónők, férjek, apák vagy éppen üzletemberek lehessünk.
Akármivel is foglalkozunk, nem szabad, hogy kicsi álmaink vagy kicsi látásunk legyen. A kicsi dolgok nagyon fontosak és nem szabad megvetnünk a kicsiny kezdetet. Azonban, kell, hogy nagy álmunk, látásunk legyen, mert egy nagy Istent szolgálunk. Sokkal jobban örülnék, ha a nagy álmomnak csak a felét látnám megvalósulni, mint egy kicsiny álom egészét.
Hiszem, hogy amikor Isten megalkotott minket, minden egyes embert gondosan megformált, az élet leheletét lehelte belé, majd fogott egy kis részt önmagából és azt is belé helyezte. Egyikünk a zenében tehetséges, a másik jól beszél, a harmadiknak pedig az írásra van ajándéka. A probléma abból adódik, amikor ajándékunkat, melyet Istentől kaptunk arra használjuk, amire valaki más van elhívva, ahelyett, hogy a saját lehetőségeinket adottságainkat fejlesztenénk.
Istenből egy rész bennünk van. Nem egy gyártási hiba eredménye vagyunk. Nem kell az életünket a kispadon tölteni. Nem vagyunk sem túl fiatalok, sem túl öregek. Isten-adta álmokkal és látással rendelkezünk. De ez a látás és ezek az álmok, melyeket Isten ad a jövőnkre nézve, lehetőségek melyeket kiaknázhatunk (vagy nem).
Istennel minden lehetséges, de szükség van a mi együttműködésünkre, hajlandóságunkra, odaszántságunkra, engedelmességünkre és a kemény munkánkra is ahhoz, hogy Isten kimunkálja, amit belénk helyezett.
Kapcsolódó hírek:
Különleges vagy!
AKARSZ-E MEGGYÓGYÚLNI ?
ÉLJ VÁRAKOZÁSSAL
TALÁLD MEG AZ IDENTITÁSODAT!