Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
Érzékenység. A legtöbb csecsemő érzékeny: zajra, fényre, hidegre, melegre… A lelkileg kiskorú ember is érzékeny és könnyen megsértődik. Ha nem tetszik neki valami, akkor kész a vitatkozásra, veszekedésre, nem enged az igazából.
Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: „Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e? (1Kor 3,3-4) A korinthusiak készek voltak a viszályra, és pártoskodásra. Klikkeket formáltak vezetőik körül, ahelyett, hogy Krisztusban lettek volna egyek.
Késhegyre menő harcok a gyülekezetben: „mozgó" úrvacsora vagy „álló" úrvacsora? Melyik terítőt tegyük fel a templomban? Adott ünnepen, ha nem ő adja az úrvacsorát, akkor jön a megsértődés. Aztán ott van az „így szoktuk", és ha másként történik, akkor ismét csak a megsértődés jön. Közben pedig a lelki gondok megoldatlanok! A lelkileg éretlen keresztyén a problémákat okozza, az érett hívő pedig megoldja azokat. Te melyik vagy? (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Aki hittel elfogadta Jézus Krisztus értünk végzett szolgálatát, golgotai áldozatát, abban felébred a vágy: hálából ő is tenni akar valamit Jézusért, az evangélium ügyéért, másokért. S ez a hála az idő múlásával nem csökken, hanem nő. Minden ilyen szolgálat önkéntes és válasz arra, amit Jézus adott nekünk - sohasem érdemszerző jelentősége van.
Kommentáld!