Lengyel Dénes: Mátyás király és Kinizsi
- Dunántúli népmonda nyomán -
Történt egyszer, hogy Mátyás király
a Bakonyban, Nagyvázsony környékén vadászott. Nagy meleg volt: a király
beüzent a barátok klastromába, hogy erősen megszomjazott.
Mindjárt futottak a barátok, és
aranykupában finom somlai bort hoztak a királynak.De Mátyás király hozzá
sem nyúlt, hanem azt mondta:
- Ilyen melegben nem iszom bort.
Meghallotta ezt a malomajtóból
Kinizsi Pál, az erős molnárlegény, aki éppen malomkövet faragott.
Beugrott hát a korsóért, és futott vele a királyhoz.
Amikor odaért, azt mondták a barátok:
- Ejnye, fickó, hát a tálca hol maradt?
Visszafut Kinizsi, felkapja a
malomkövet, és azon nyújtja át a korsót. Mátyás királynak megtetszett ez
a derék legény. Ott nyomban nekiajándékozta Nagyvázsonyt. Szót váltott
vele, bevette seregébe, aztán harcba küldte a török ellen.
Amikor Kinizsi a bátorságával is
kitűnt, Mátyás még jobban megszerette, és egyszer azzal bízta meg, hogy
követségbe menjen a török császárhoz.
De Kinizsi, aki a csatamezőn nem ijedt meg a töröktől, semmiképpen se akarta vállalni ezt a kitüntetést.
A király így biztatta:
- Jó hívem, Kinizsi Pál! Ha a török a te fejedet leüttetné, én a fejed helyébe harmincezer török fejet vágatok le!
Úgy bizony - mondta erre Kinizsi -, de a harmincezer fej közül egy se illik úgy a Palkó nyakára, mint ez a mostani fejem.
Kommentáld!