Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
(Fil 2,4)
Kinézve az ablakon, észrevettem, hogy a szomszéd munkása egy falevelekkel teli zsákot rakott le járdánkra.
Ahogy visszament az utca túloldalára, én már magam előtt láttam, hogy milyen nehézségeket fognak okozni ezek a zsákok. A környékünk tele van fákkal.
Ősszel nagyon gyorsan megtelnek az utcák összegereblyézett falevél halmokkal.
A város, szokás szerint összegyűjti a leveleket, de ősszel havonta csak egyszer jönnek a szállítók. Egyszerűen nincs elég hely a járdánkon a szomszéd falevelei számára is.
Elhatároztam, hogy beszélek az emberrel, és elmagyarázom neki a problémát.
Azt válaszolta: Ez a város utcája, és oda tehetjük a falevelet, ahová akarjuk. Lehet, hogy ez így van, de elgondolkodtam udvariatlanságán és figyelmetlenségén.
Pál amikor azt mondta a korinthusi hívőknek, hogy "minden szabad, de nem minden épít" (1Kor 10,23), arról beszélt, hogy keressék mások jólétét (1Kor 10,24).
A munkás szavai és hozzáállása elgondolkodtatott, hogyan viselkedünk másokkal a hétköznapi helyzetekben.
Kedvesek vagyunk velük? Hordozzuk terheiket?
Dicsőséget szerzünk Istennek azzal, ahogyan beszélünk velük?
Imádság: Irgalmas Istenünk, segíts, hogy meglássuk a körülöttünk lévők szükségét, és örömmel szolgáljunk nekik. Ámen.
Nagy bizonyságtétel lehet Krisztus mellett, ahogy másokkal bánunk az élet apró pillanataiban.
Karen Asire (Dél-Karolina, USA)
IMÁDKOZZUNK A SZABADBAN DOLGOZÓKÉRT!
Kommentáld!