David Livingstone (1813-1873), a nagy Afrika-kutató és
misszionárius másodszor szelte át Afrikát a hozzá hű makalolo törzsbeli
teherhordóival. Mielőtt elérte volna a fekete földrész keleti partját,
elfogyott a pénze.
A magával vitt maradék cseretárgyakkal sikerült egy
Zambézi-melléki törzsfőnököt rávenni, hogy gondoskodjék a 300 férfi
ellátásáról, amíg vissza nem jön Angliából, ahol pénzt akart gyűjteni.
A
makalolo férfiaknak megígérte, hogy amilyen gyorsan csak tud,
visszatér, és egy nagy hajóval visszaviszi őket hazájukba.
Livingstone elutazott.
A Zambézi-környékiek nemsokára gúnyolódni kezdtek:
- Azt hiszitek, hogy a fehér ember visszajön? Hol van olyan fehér ember, aki a feketékre időt és pénzt áldoz?
- Ti nem ismeritek a mi apánkat. Biztos, hogy visszajön és hazavisz minket.
Eltelt egy év. A makalolók közül többen megbetegedtek és meghaltak.
Elmúlt a második év. A Zambézi-környékiek egyre hangosabban gúnyolódtak.
A makalolo férfiak annál szilárdabban hitték:
- Vissza fog jönni!
...És tényleg! Egy nap a távolból hullámtörést, zúgást és ismeretlen
zajt lehetett hallani. Mindenki lefutott a folyóhoz.
Köpködve és
prüszkölve közeledett a gőzhajó, az első, amelyik feljött a Zambézin.
A
makalolók örömükben "apánk, apánk" kiáltással vetették magukat a vízbe,
fölmásztak a fedélzetre és a hűséges Livingstone nyakába borultak...
forrás: ismeretlen
Kommentáld!