Lengyel Dénes: Hunyadi László halála
- Thuróczi János krónikája nyomán
-
Az ország bárói, akik Hunyadi János
életében még mukkanni sem mertek, most váltig unszolták a királyt, hogy
büntesse meg László grófot, amiért rokonát, Cillei Ulrikot megölette.
Azt mondták a királynak:
- Te vagy a király, és őt követi
egész Magyarország. A főurak és a tömeg kegyei gőgössé tették, ezért
merte Ulrik grófot, a te rokonodat megöletni. Attól kell tartani, hogy
ez az elbizakodott fiatalember még veled is így bánik. Király vagy, de
addig Magyarországon nem uralkodol, amíg László él.
A sok rábeszélés, pletykálkodás és
hírhordás erősen hatott László király lelkére. Feléledt lelkében az a
parázs, amely Ulrik gróf halála óta már-már feledésbe merült, és csak
pislákolt, most a sok rábeszéléstől szítva újra izzani kezdett.
Amikor a bárók látták, hogy a
király már hajlik kívánságuk teljesítésére, keresték az alkalmat, mert
tervüket minél előbb végre akarták hajtani. Ugyanis attól tartottak,
hogy titokban kifőzött cselszövésüket elárulhatja valaki.
Eközben hírül hozták, hogy a török
betöréssel fenyeget. Ezért László gróf, aki apja példáját akarta
követni, Felső-Magyarországon katonákat toborzott, és ezeket elvezette
egészen Pest városáig. Itt engedélyt kért a királytól, hogy a török
ellen vonulhasson.
Ekkor azonban közbeléptek a bárók, és azt mondták a királynak:
- Ne engedje felséged László grófot távozni, míg öccsét, Mátyást ide nem hívatja.
László grófnak pedig azt mondták:
- Hívasd az udvarba öcsédet, Mátyás
grófot. Hadd legyen itt a király mellett, nehogy valami cselt szőjjenek
ellened, míg távol vagy.
Ezzel a ravaszsággal a cselszövés
mesterei behálózták a grófot, aki megfeledkezett atyja tanácsáról, pedig
Hunyadi János váltig azt mondogatta:
"Soha együtt a királynál ne legyetek, egyik mindig maradjon seregénél, hogy a másikat, ha szükséges, megsegítse."
De hiába volt a bölcs tanács, László gróf megüzente Mátyásnak, hogy mielőtt ő hadba szállna, jöjjön fel Budára.
Amikor Erzsébet asszony, a két gróf
édesanyja ezt az üzenetet meghallotta, nagyon megijedt. Mintha a
jövendőt megérezte volna, azt mondta Mátyásnak:
- Apád emlékére kérlek, ne menj fel Budára!
De Mátyás arra gondolt, hogy most
már László gróf az atyja, s az ő parancsát kell teljesítenie, ezért
elindult, hogy bátyját felkeresse.
Amikor Mátyás Budára érkezett, a
cselszövők nagy örömmel fogadták. A két testvér semmit sem sejtett,
amikor Gara László nádor, akiben László gróf nagyon megbízott,
bejelentette, hogy a királynál megbeszélés lesz. Erre a megbeszélésre
Hunyadi László grófot is meghívták. A gróf gyanútlanul elment, s ott a
királyi palotában mindjárt elfogták.
Mátyás pedig semmit sem tudott
arról, ami a bátyjával történt. Különben őt is őrizet alá vették, egy
budai házból nem léphetett ki.
Három napig tartották fogságban
Hunyadi Lászlót. Ezalatt meghozták ellene a halálos ítéletet, de
titokban ítélték el, titokban folyt kivégzése is.
Késő este vezették ki László grófot
a vár piacára, s erős katonai őrséggel vették körül a vérpadot.
Háromszor sújtott rá a hóhér, s bár hátrakötött kézzel a földön hevert,
onnan saját erejéből felállt, és érthető szóval ezt mondta:
- Három sebet kaptam, eleget szenvedtem. Isten és ember előtt engem már büntetni nem lehet.
Milyen igazat mondott a gróf!
Hiszen még a gyilkosnak, a rablónak is elengedik a büntetést, ha három
csapást kiállott. De neki, éppen Hunyadi Lászlónak nem engedhették el.
Mert az ott állók kívánságára, akiknek ez nagyon szívén feküdt, a hóhér
negyedszer is odasújtott, és a gróf fejét levágta.
Ó, jaj, mekkora fájdalmat, mekkora
szomorúságot okozott a gróf halála! A szegény magyarok, a nemesek éppen
úgy, mint a parasztok, mind szomorkodtak, összekulcsolt kézzel,
lehajtott fejjel jártak, mintha mély álomban lépkednének. Patakokban
ömlött a könny az emberek arcán! Ha Magyarország népét a kikiáltók
szavai, a szörnyű fenyegetések féken nem tartják, és László grófot
nappal viszik a Szent György terére, ahol egykor a harminckét nemest
lefejezték, akkor a néptömeg az életveszedelemből kiragadta volna. Sokan
jöttek akkor szőlőmunkára a városba, és annyira szerették László
grófot, hogy vérüket is szívesen ontották volna érte.
De a cselszövő bárók mindezt jól
tudták, azért rendelték el, hogy a grófot titkon vegyék őrizetbe, és a
kivégzést este, sötétben hajtsák végre.
László gróf testét fekete lepelbe
takarták, halottas ágyra helyezték, majd a Mária Magdolna-templomba
vitték. A test mellett egész éjszaka virrasztó őrök állottak. És végre
hajnalhasadtával Hunyadi László testét kivitték, Krisztus Testének
Szentséges templomában elhelyezték, de a gyászolókat oda sem
bocsátották, és halotti szertartást sem rendeztek.
Így hervadt el a Hunyadi-család szép reménysége, egész Magyarország drága virágszála.
Kommentáld!