Mátyás királlyá koronázása
Egyszer, régen, a magyarok kifogytak a
királyukból. Újat kellett hát választani. Összehívták Budára az összes
urakat, hogy maguk közül válasszanak királyt. Hát, össze is gyűltek az
urak, de hamarosan nagy veszekedés tört ki, hatalmas lárma. Mindegyik úr
nagyobb akart lenni a másiknál. Semmiképpen nem tudtak megegyezni.
Akkor, hogy, hogy nem, üzenet érkezett az égből. Királyuk lesz Isten
akaratából. Az lesz a magyarok királya, aki szeptember nyolcadikán
vasasztalról eszik.
Na, lett dolguk a kovácsoknak! Az urak mind vasasztalokat rendeltek, hogy a megjelölt időben a vasasztalnál ebédelhessenek.
Szeptember nyolcadikán az urak mind kitelepedtek a
szabadba, dúsan megterítették a vasasztalokat, s reggeltől estig ott
falatoztak, várták, hogy hozzák az égből a koronát.
Mátyás szegény béresgyerek volt. Ezen a napon igen
korán felébredt, mert különös álmot látott. Álmában megjelent neki egy
angyal, s azt mondta, Mátyás lesz a magyarok királya.
Mátyás nem szólt senkinek az álomról, jó korán
felkelt, felöltözött, aztán kiment a mezőre a gazdája ökreivel, s
szántani kezdett.
Délben egy szolga ételt hozott neki, hát kifogta az
eke elől az ökröket, megfordította az ekét, s az eke vasára tette a
fazekat, úgy kezdte kanalazgatni a kását.
Egyszer csak az égen nagy fényesség támadt. A
fényesség közepén repült két angyal, hozták a koronát, hogy Mátyás
fejére tegyék. Mikor már egészen közel voltak, szegény Mátyás megijedt,
felkapta az eketisztító vasat, olyant sújtott a koronára, hogy a korona
tetején a kereszt mindjárt elferdült. Akárhogy hadonászott Mátyás, az
angyalok mégiscsak a fejébe tették a koronát. Mátyás Magyarország
királya lett, Isten akaratából. Nem is volt több olyan igazságos királya
e hazának, se azelőtt, se azután.
Kommentáld!