Afrika
A déli féltekén Afrikában él a legkisebb számban a magyarság. Jelentékenyebb számban Dél-Afrikában élnek.
Az angol—búr háborúban 50 magyar huszár harcolt a búrok oldalán, később
az aranyláz és a gyémántláz szintén csalogatott errefelé
szerencsekeresőket honunkból. Trianon miatt is menekültek ide. 1932-ben
ők hozták létre a Délafrikai Magyar Szövetséget. A második
világháborúban a szövetség működését a hatóságok beszüntették,
vezetőiket irredentizmus, kommunistaellenesség és „tengelybarátság”
címén internálták. (Tengelyhatalmaknak nevezték a második világháború
idején a német—olasz szövetség tagjait.)
A magyar állam politikai magatartásáért Dél-Afrikában — s mint azt a
későbbiekben látjuk, szinte minden győztes országban — kollektíve
büntették a szervezett külhoni magyarságot, majd a háborús menekülteket
is. A második világháború után, majd 1956-ban mégis újabb magyar
csoportokat fogadtak be az országba. Ők szervezték újjá a magyarságot, s
önerőből építették föl Közösségi központjukat, a Magyar Tanyát.
Az afrikai kontinensen ezenkívül csekély számban élnek magyarok. Néhány családról és személyről tudunk, akik Algéria, Marokkó, Tunézia és Egyiptom városaiban élnek. Maradt néhány magyar birtokos és lakos az egykori brit gyarmatokból függetlenné vált Zambia, Tanzánia, Kenya és Uganda területén is. Nagyobb számban és szigetekben magyarokat tehát csak a Dél-afrikai Köztársaságban találunk, ahol mintegy 15—20 ezren élnek.
Érdekességként említünk egy ősi, Magyarországról elhurcolt kis közösséget, a Szudánban élő magyarabokat.
Képviselőik — nagy feltűnést keltve — 1992-ben és 1996-ban is
megjelentek a magyarok III. és IV. világkongresszusán Budapesten. A
tudósok pedig történelmi források és antropológiai vizsgálatok alapján
hitelesítették történetüket. A jeles mérnök, gróf Almásy László 1937-ben a Nílus folyásánál, Wadi Halfa város közelében egy szigeten felfedezett néptöredék, a magyarabok
sejkjétől szerzett róla tudomást. E magyar közösséget a törökök
hurcolták el az 1500-as évek derekán a távoli Afrikába. Magyar
származástudatukat nemzedékeken át megőrizték, de a magyar nyelvet és
kultúrát már elfeledték. Nevükben és szívükben magyarok maradtak, sorsukban, nyelvükben, kultúrájukban azonban már eltávolodtak tőlünk.
Kommentáld!