„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” — írja Kodály Zoltán.

Babits Mihály így erősíti versével honfitársait:

A nemzeti kultúra és a múlt örökségének áthagyományozását az utódokra állami, egyházi és más közösségi intézmények, szervezetek sokasága segíti minden államban, így Magyarországon is. Nehezebb a helyzetük azoknak a nemzeteknek, amelyeknek nincs önálló államiságuk, s azoknak a nemzetrészeknek, amelyek más államok keretében igyekeznek megőrizni nyelvüket, kultúrájukat, múltjuk örökségét. Különösen nehéz azok helyzete, akik kevesen és egymástól távol élnek, s csak kevés nemzetiségi intézmény és szervezet szolgálja megmaradásukat. A magyar nemzet egyharmadát alkotó nemzetrész, a határon túli és a külhoni magyarok ebből a szempontból is nagyon különböző körülmények között élnek.

Szórványban élőknek nevezzük azokat a határon túli magyarokat, akiknek száma az adott településen nem éri el az 50 főt, s arányuk a lakosságon belül nem éri el az 5%-ot. Lakóhelyük közelében magyar iskolát, templomot elvétve vagy alig működtetnek. A külhonban, zömében szórványokban élő magyarok kisebb-nagyobb szervezettségben, önerőből épített és fenntartott intézmények szolgálatával élnek.

Szórványosodó településnek, vidéknek nevezzük azt a helyet és tájat, ahol a magyarok száma és aránya kicsi, 10% alatt van és folyamatosan csökken, lakóhelyükön anyanyelvi intézményük már nincs. Magyar oktatás és mise, istentisztelet itt csak ritkán van, s ritkán található egy-egy magyar értelmiségi, pedagógus, orvos, lelkész vagy mérnök a közösségben.

Magyar szigeteknek nevezzük a viszonylag nagyobb sűrűségben élő, bizonyos anyanyelvi, kulturális intézményeket fenntartó, magyar hagyományaikat, kultúrájukat, kapcsolataikat ápoló településeket, tájegységeket (pl. Torockó, Zoboralja, al-dunai székelyek, Cleveland, New-Brunswick, Săo Paulo, Zürich stb.).

A magyarság nagyobb összefüggő egységekben, tömbökben ott él, ahol az adott tájegység, megye vagy régió legalább százezer fős lakosságának többségét teszi ki, magyar tanintézményei vannak, anyanyelvi művelődést folytat s a köznapi életben is az anyanyelvét használja, illetve mindezekért közösen fellép. Tömbökben élő magyarok zömmel a Kárpát-medencében; Magyarországon, illetve az országhatár közelében és a Székelyföldön találhatók.